A fiúk jobban összetörnek, mint a lányok?

Hogyan készült a kötet, milyen szempontok alapján kérted fel a szerzőket? Adtál-e valami instrukciót, vagy csak a témát jelölted ki?

Az első című, tavaly megjelent antológia pozitív visszhangján fellelkesülve vágtunk bele a Szakítósba, és ahogy ott is, itt is az volt a szempont, hogy a kortárs magyar felnőtt irodalom, és a kortárs magyar gyerek- és ifjúsági irodalom számunkra kedves szerzőit kérjük fel. Az instrukció csak annyi volt, hogy ne csak párkapcsolati szakításban merjenek gondolkodni. A tavalyihoz képest vannak új, ismert szerzők is – Berg Judit, Totth Benedek −, de az igazi újdonság az, hogy olyan, nagyon fiatal szerzőket is felkértünk, akiknek most fog a Menő Könyveknél megjelenni az első kötetük, és vannak, akik már az első szakításon túl vannak, de az érettségin még nem.

Van-e személyes kedvenced a megjelent írások közül? Melyik az és miért?

Mindegyik novellát másért szeretem, inkább az alapján lehet kiemelni szövegeket, hogy melyek nem a szerelmi csalódást helyezik a középpontba. Ilyenek Dragomán György pár másodpercesei, Szabó T. Anna szülőföldtől elváló novellája, Mészöly Ágnes főhőse, aki a durva kézilabdaedzővel szakít. De mindegyik novella túlmutat egy szimpla szakításon, jó olvasni ezt a sokszínűséget.

Szerinted miért fontos, hogy a szakításról olvassanak a kamaszok, fiatal felnőttek? Lehet-e újat mondani a témában?

A kamaszkor az érzelmi viharok időszaka, amikor olyan gyakran vágjuk rá az ajtót szerelmekre, barátokra, a családunkra, mindenki fog olyan érzésekkel találkozni, amiket már átélt. Ahogy Dr. Almási Kitti fogalmaz az előszóban: „Megszűnik egy pillanat alatt az a koordináta-rendszer, amiben addig léteztek, az egyetlen, amiben el tudták képzelni magukat, amiben azt hitték, szeretve vannak.

A közhiedelemmel ellentétben a fiúk, férfiak is egészen mélyen élik meg a szakítást, sőt, megkockáztatom a szakmai tapasztalataim alapján, hogy néha jobban összetörnek, mint a lányok, csak nem engedik meg maguknak azt a kiszolgáltatottságot, hogy ezt mások is láthassák. A könyv egyik csodálatos hozadéka, hogy egy-egy történet segít belelátni ebbe a jellemzően rejtett érzelmi állapotba, a kétségek megjelenésétől a belenyugvásig.”

Iskolában magyaróra vagy osztályfőnökióra keretében lehet-e közös beszélgetés alapja egy-egy novella vagy akár az egész kötet? Volt-e ilyen tapasztalat visszajelzés Az első című antológia kapcsán?

Persze, hogy lehet, ez mindig csak az adott pedagógusok múlik. Ahogy szülőként is csak rajtunk áll, hogy a közös olvasmányélményből teremtünk-e olyan szituációt, ahol a téma, a karakterek mögül kibújva a valós életről is beszélgethetünk. Nagy öröm, és szerencsére van több ilyen, amikor kiderül, hogy így is működik az antológia – iskolákban is, családokban is.

Aktív szerző vagy, mégsem látni a neved a Menő Könyvek egyik antológiájának szerzői között sem. Ráadásul a Szakítóshoz mindenbizonnyal tudtál volna írni, hiszen eddigi egyetlen novellásköteted az Ex, épp ezt a témát járja körül. Miért nem ragadtál tollat, billentyűzetet?

Röviden: mert én szerkesztettem az antológiát (mosoly). Kicsit hosszabban: bár a novelláskötetem címe valóban Ex, nem a szakítás köré szerveződött. Nyilván vannak személyes tapasztalataim, de nem abban az életszakaszban vagyok, amikor a novellák helyet követelnének maguknak, és azt hiszem, leginkább időt nem találnak a gyerekkönyvek mellett. Jó, Quentin Greban illusztrációinak nem tudtam ellenállni, és az áprilisban megjelenő Szeretlek, anya! című, meseszép album 31 szerzője közé csatlakoztam…

Túl vagyunk Az elsőn, hallottuk a Szívek dallamát, és tudjuk már milyen a szakítás, mi jöhet még?

A sors útjai kifürkészhetetlenek (mosoly), és azt hiszem, csak a fantáziánk építhet akadályt.

Hományi Péter