Új könyv, új tárlat, új Bartis!

A fényképekhez Katharina Narbutovič, Petrányi Zsolt és Szűcs Attila írt értelmező szövegeket, amelyeket a Magvető Kiadó gondozásában megjelenő kiadvány magyar és angol nyelven is közöl.

Kemény István így ír a képekről: „mindaz megtalálható rajtuk, amiből Bartis világa épül. Az ösztönösség. A természetesség és valószerűtlenség. Az érzékiség. A személyesség. A pontosság. Ezek tökéletes aránya. A kegyetlen művészi erő.

Nincs a képeknek semmi festményszerűsége, mégis ott érezzük a háttérben Giorgio de Chirico és Caspar David Friedrich rejtélyességét, melankóliáját. Kőlépcsők, sötét sűrűségek és megrendítő égboltok, valószínűtlen terek és fények, iszkoló kutyák. Minden képen ugyanaz az összetéveszthetetlen, kísérteties-hidegleléses világlátás, mint Bartis prózájában.”

A tárlat a Mai Manó Házban március elsején nyílik, és a képek május 13-áig lesznek megtekinthetők. A vernisszázs 18 órakor keződik, melyen köszöntőt mond Baki Péter a Magyar Fotográfusok Házának igazgatója, a kiállítást Kemény István költő nyitja meg,  A szigeteken című könyvet pedig Dávid Anna, a Magvető igazgatója mutatja be.

A tárlat kurátora, Petrányi Zsolt szövegében kiemeli, hogy ez lesz Bartis Attila eddigi legnagyobb fotókiállítása. Méltatja korái munkáit, különösen portréit, melyek a „kilencvenes évek elején már felkeltették a kritikusok figyelmét.” Kiemeli Bartis  „nem dokumentarista fotós, [...] hanem műalkotásokat hoz létre, amelyek alkotóelemei a valóság éppen a felvétel pillanatában elé táruló részletei. E véletlenszerű összefüggések megragadásában nagy szerepet játszik a fekete-fehér nyersanyag, hiszen a színek elvétele a látványból hozzásegít ahhoz, hogy a világnak olyan viszonyai táruljanak fel munkáin, amelyek csak a szürkeskála absztrakciós ereje révén válnak láthatóvá.” Majd különválasztja az író és fotográfus Bartist  „kamerájával történetek helyett helyzeteket, formákat, motívumokat keres [...] Míg az írás folyamata során nem tud szerepet kapni a meglepetés, addig a fotográfus számára a kép kiváltotta képzettársítás vagy feszültség nem várt összefüggéseket tartogat.” Végül pedig elemzi a kiállítás szerkezetét: „A műveket, mint oldalpárokat mutatja be, asszociációra, képi ellentétekre vagy épp hasonlóságokra épít, amiben néhol szerepet kapnak korábbi, Európában készült felvételek is. Az így bemutatott anyag a műtárgy egyediségét az örökös összehasonlíthatósággal és párosítással elmozdítja abból a pozícióból, ami a fényképet a valóság és az idő kiemelt megörökítésévé tenné.”

A Facebook eseményt itt találjátok.