Tulajdonképpen elpusztította magát – 80 éve született Vlagyimir Viszockij

Viszockij apja a Vörös Hadsereg zsidó származású ezredese volt, aki végigharcolta a második világháborút. Vologya 1947–1949 közt vele és örmény mostohaanyjával a Berlin melletti Eberswaldban élt. Később már csak anyjával, Moszkvában, aki tolmácsnőként dolgozott. Egy ideig műszaki főiskolára járt, de otthagyta és belépett a MHAT (Moszkvai Művész Színház) Stúdiójába.

1960-ban feleségül vette egyik osztálytársnőjét, de egy év után elváltak. A moszkvai Puskin Színházban kezdte meg pályafutását, de ott sem volt sokáig maradása. Megfordult több moszkvai társulatban, ám egyikben sem tudott gyökeret ereszteni. 1963-ban elvette Ludmilla Abramova színésznőt, majd egy évvel később a Taganka Színházba került, amelynek aztán tagja maradt azután élete végéig.

A színházalapító rendező, Jurij Petrovics Ljubimov mindenben támogatta. Felismerte dalköltői tehetségét és lehetőséget adott számára dalai és szövegei felhasználására. Viszockij a Tagankán több mint húsz szerepet alakított, köztük Hamletet.

Gitárral kísért dalai már életében túlnőttek rajta. Az orosz chanson-hagyományok, a városi folklór, a kocsma-, katona- és börtöndalok megtermékenyítő hatására több mint ezer eredeti, kemény, humoros és tragikus dalt költött. Dalainak zöme életében nem jelent meg, ahogy versei sem.  A számai agyonjátszott magnetofon-felvételeken terjedtek. Harminc filmben játszott. 1967-ben egy filmforgatáson ismerkedett meg harmadik feleségével, Marina Vlady, orosz származású francia színésznővel, akivel 1969-ben házasodott össze. Az ő segítségével sikerült egy amerikai koncert-körutat megszervezni számára, illetve néhány magyar filmes (Jancsó Miklós, Mészáros Márta) is segítette a vasfüggöny időnkénti átlépésében.
1970-ben megjelent Farkasvadászat című dala, és felvették a francia kommunista pártba. A Szovjetunió viszont bojkottálta felvételét az Írószövetségbe.

Sokat ivott és morfinista lett. Halálát is ebből fakadó szívroham okozta. Tüntetésszerű temetésén Moszkvában, a Vaganykovói temetőben hatalmas tömeg jelent meg; röviddel halála után aztán egyre-másra készültek dokumentumfilmek róla. Az orosz nép tragikus hősei között tartja számon.

A Zavarni néha még fogok könyvbemutatóján Prőhle Gergely, a PIM főigazgatója köszöntőt mond, majd Marosi Lajos fordítóval Bors Anikó könyvtáros, előadóművész fog beszélni, akinek a interpretációjában verseket is hallhat majd a közönség. Az est folyamán közreműködik Nyúl Zajácz és Volk Farkas.
Az eseményt a Facebookon itt találjátok.