Szeretnél mesemondó lenni?

A népmese eredendően a népköltészet hatókörébe tartozott, azonban a 19. század óta lejegyezve, könyv formájában is mind szélesebb körben elérhető. Az első, tudatosan összeállított népmesegyűjtés, mely a népies stílust is igyekezett megtartani a Grimm testvérek 1812-ben megjelent kiadványa volt. Ezt követően látott mesegyűjtéshez Gaal György is, aki a magyar meséket még német nyelven közölte. Magyarországon a mesegyűjtésnek nagy hatása volt az irodalomra. Hozzájárult a gyermekirodalom felvirágzásához, közvetve pedig a realista irodalom parasztábrázolásának formálódásához.

A mesemondás hagyományos alkalmai – elsősorban a társas munkaalkalmak – a 20. század folyamán fokozatosan háttérbe szorultak, ezzel a közösségi, élő szavas mesemondás gyakorlata szinte teljesen eltűnt. Napjainkban azonban a folklór más területeihez hasonlóan a szóban előadott népmese is mindinkább megtalálja helyét a modern kultúrában.

Az élő szavas, improvizatív népmesemondás évszázadokon keresztül csiszolódott történeteket hagyományoz tovább, és közösségi élményt ad. A 21. század megváltozott társadalmi struktúrái mellett az együtt mesélés, az egymástól való tanulás, a folyamatos szakmai kapcsolattartás lehet a kulcs a közösségi mesemondás terjesztésében és az egyéni mesemondói technikák csiszolásában.

A Benedek Elek születésnapján, szeptember 30-án ünnepelt népmese napjához időzített konferencián pénteken előadást hallhatnak a szakemberek a népmese és műmese közötti különbségekről és hasonlóságokról, arról, hogy hogyan lesz ma valaki mesemondó, és megismerhetik a Hagyományok Háza módszertani segédanyagait is. További részletek: nepmesenap.hu

A népmesék egyébként tovább élnek számtalan formában, több ma népszerű tévésorozat is ezeket használja, remek példa erre a Grimm is.



FORRÁS: MTI és Wikipedia