„Lennék valakié” – Ady-konferencia az Irodalomtudományi Intézet szervezésében
Ady Endre halálának centenáriuma voltaképpen a 20. század legnagyobb szabású irodalmi kultuszának centenáriuma – noha az Ady-kultusz már a költő életében jelentős (a 20. században páratlan) méreteket öltött. A halála óta eltelt évszázadban – túlzás nélkül, egészen napjainkig – kanonizációs és dekanonizációs kísérletek követték egymást. Ez bőven elegendő témát szolgáltat a szeptember 11–12. között Budapesten megrendezésre kerülő konferenciának.Politikai és tematikai megkötések a recepcióban
Bár Ady korai ismertségében minden bizonnyal szerelmi tematikájú versei játszották a legnagyobb szerepet, halála után szövegeinek újrahasznosításai túlnyomó részben politikai célzatúak voltak. Az Ady-életmű legelterjedtebb oktatási és értelmezési közhelye, az ambivalencia természetesen Ady politikai költészetére és publicisztikájára nézve is érvényesíthető, noha itt korántsem tétovaságról, útvesztésről, hanem a modernizációs folyamatok és a nemzeti sajátosságok összeegyeztetésének kinyilvánított igényéről, és természetesen a feladat rendkívüli nehézségéről van szó.
Önigazolás és harci jelszavak
A puszta tény, hogy Ady közismert nyelvi karizmájának közegében egymással konfliktusban álló értékek jelennek meg, a legkülönfélébb, gyakran egymással szögesen ellentétes politikai álláspontok exponensei számára tette lehetővé, hogy az Ady-korpuszban önigazolást, tekintélyérvet, harci jelszót találjanak. A textuális és történeti kontextusukból kiragadott szövegszilánkok segítségével – az Ady név tekintélyével megtámogatva – a legkülönfélébb politikai pragmatizmusokat ruházták fel a metafizikai determináltság aurájával. Ezáltal éppen egy olyan életmű lett a 20. (és 21.) századi heteronóm újrahasznosítások legkedveltebb tárgya, amelyben a maga idején az autonóm irodalmiság egyik bevezetőjét és úttörőjét köszöntötték – vagy éppen kárhoztatták.
A kultuszkutatás módszere és lehetőségei
Ennek az összetett történetnek a szemrevételezése azért is különösen időszerű, mert a magyarországi irodalmi kultuszkutatás az utóbbi évtizedekben – Dávidházi Péter kezdeményezése alapján, a modern irodalomtörténetben elsősorban Tverdota Györgynek és Veres Andrásnak köszönhetően – önálló, saját kérdésekkel és módszertannal rendelkező diszciplínává vált. A kétnapos konferencia ebbe a gondolkodásmódba illeszkedik, ezt kívánja célzottan tovább fejleszteni.
Minden érdeklődőt szeretettel várnak a szervezők.
A rendezvény Facebook-eseményén minden információ megtalálható.
