Olvasós zenék – 6 stílus könyvekhez

Olvasni a gyerekek mellett hétköznap riktán jut időm, azonban hétvégente a férjem – ez a drága jó ember – mindig elviszi egy-két órára a csemetéinket valahová, így van egy kis rés a héten, amit, ha épp sikerül minden házimunkával elkészülni, na jó, bevallom, sokszor akkor is, amikor nem, olvasással töltök. Készítek egy tejeskávét vagy egy kakaót, és bekuckózok az olvasós fotelomba. Ez az én időm, amikor feltöltődöm a következő hétre.

Mielőtt magam köré tekerném a pokrócot, általában elindítok a gépen a valami zenét. Nem mondom, előfordult, főleg, amíg még nem aludták át az éjszakát, és annyira fáradt voltam, hogy két oldal után már aludtam, és most is van, hogy csak hallgatom a zenét és bámultok ki az ablakon, de legtöbbször magával ragad a történet, és csak azért állok föl, mert véget ért a lemez, vagy hogy készítsek magamnak még egy italt. Ilyenkor gyorsan elrepül az idő, és nem egyszer arra eszméltem, hogy hazaért a család.

„Ilyenkor gyorsan elrepül az idő, és nem egyszer arra eszméltem, hogy hazaért a család.” / Fotó: pxhere.com

Amikor könyvhöz választok zenét alapvetően azt tartom szem előtt, hogy ne legyen túl intenzív, hanem teremtsen megfelelő atmoszférát, mondhatni ágyazzon meg a történetnek, ezért gyakran választok filmzenéket vagy klasszikusokat. Továbbá helye van a lejásztóban a nyugisabb popzenének, ahogy világzenének és a jazznek is. A rock műfaján belül pedig csak a postrock és a pszihedelikus rock jöhet szóba.

Mindez persze attól is függ, hogy épp mit olvasok. Tudományos ismeretterjesztő, kísérletező, kortárs szépirodalom vagy versek mellé csak nagyon visszafogott zenék, vagy még azok sem férnek el. Ilyenkor a legjobb a csend, mert ezek a könyvek teljes odafigyelést kívánnak.

Most pedig következzenek maguk a zenék. Remélem, találtok köztük olyat, amit ti is megszerettek.

Hans Zimmer a kedvenc filmzeneszerzőm. A Hannibal című mozi filmzenéjét számtalanszor hallgattam olvasáshoz, de a Gladiátorhoz és az Csillagok közötthöz írt muzsikáját is imádom. Mellette Vangelis, Philip Glass lemezei kerülnek gyakran a lejátszómba, de imádom Yann Tiersen Amélie csodálatos élete című filmjéhez komponált lemezét is.

Purcell, Beethoven, Mozart, Chopin és Eric Satie azok, akiket bármikor szívesen hallgatok olvasás mellé. A két utóbbitól szinte bármi jöhet, Mozarttól a Rekviem és persze hangulatomtól függően más is, Beethoventől pedig elsősorban a zongoraművei.

Bár imádom, a popzenével alapvetően hadilábon állok, ha olvasáshoz keresek zenét. Itt nagyon kevés alkotó kap nálam zöld lámpát, az egyikük Lana del Rey, akit kimondhatatlanul szeretek, a másik Birdy, akit szívesen hallgatok, de van, hogy Chet Faker, Moby vagy Brian Eno szól a hangszórókból.

Világzenék közül olvasáshoz abszolút kedvenc a Dead Can Dance, néha szól a Deep Forest és az Oi Va Voi is.

Ha könyvek mellé jazzt hallgatok, akkor elsősorban olyan klasszikus előadókat teszek be, mint Chat Baker vagy Billie Hollyday. Néha egy-két kortárs jazz felvétel is előkerül, például Marcus Miller vagy a Balázs Elemér Group korai lemezei is.

A rock a pophoz hasonlóan csak ritkán fér meg egy szöveggel, azonban a postrock előadók annyi teret hagynak, hogy simán tudok mellettük olvasni. Nagy kedvenc a Sigur Rós, a Mogwai és a Képzelt Város. Ha rock, akkor még a hetvenes évek pszichedelikus rockja jöhet szóba, elsősorban természetesen a Pink Floyd.

Miközben átolvastam a cikket újabb és újabb előadók és számok jutottak eszembe, de szerintem innen indulva mindenki megtalálhatja a kedvencét. Jó olvasást, jó zenehallgatást!

H. Nagy Ilka