A The Guardian arra a kérdésre kereste a választ, melyek azok a tudományos-fantasztikus könyvek, amik a klímakrízis kapcsán tudnak az olvasókhoz szólni. Kiderült, hogy – Mary Shelleytől Margaret Atwoodig – a műfajban alkotókat évszázadok óta izgatja az éghajlatváltozás.
A műfaj kulturális beágyazottsága
Mivel épp egy folyamatban lévő éghajlati vészhelyzet kellős közepén van az emberiség, talán érdemes azokra a fikciós művekre összpontosítani, amely tudományos alapokon közelít a témához. Az éghajlat és a változó időjárás Noé bárkájának bibliai története óta a spekulatív fikció legtermékenyebb tárgyának bizonyul. Valójában még régebbre nyúlhatunk vissza, mivel az árvíz gondolata nagy hatással volt már a Gilgames-eposzra és Enkidu történetére is.
Talán az éghajlat fogalmát és szerepét túlzás olyannyira kiterjesztenünk, hogy azt mondjuk, ha Aiolosz zárva tartotta volna ártó szeleket tartalmazó zsákját, Aeneast nem fújta volna tovább abba a bizonyos útirányba, hogy ennek következtében a nyugati irodalom későbbi története is teljesen másként alakul. De az biztos, hogy szinte minden ősi eposzt átitat a mediterrán éghajlat hangulata, a napéjegyenlőség misztériuma és a nyugati szélről szóló mítoszok, amely messzire fújja a hideg telet.
Könyvek listája
Sok klasszikus mű közül választhatunk. Az egyik legelső említendő könyv, amelyet már szinte modern sci-finek is lehetne nevezni, az Mary Shelley 1826-os regénye, Az utolsó ember, amely a sötét nap alatt pusztuló világot, az áradásokat és a rákövetkező vándorlásokat részletezi.
„A 21. század második felében újra felüti fejét a pestis szörnyű réme, és a Közel-Kelet felől támadva tizedelni kezdi a civilizált világ lakosságát. Az egyre elkeseredettebb emberek helyzetüket folyamatos háborúskodással teszik még elviselhetetlenebbé, és a Föld népessége mind rohamosabb ütemben fogyatkozik. Vajon visszafordítható-e a folyamat, vagy fajunk végérvényesen kihalásra ítéltetett? E kötettel nem egyszerűen egy újabb fantasztikus regényt adunk olvasóink kezébe. Mary Shelley műve nemcsak az angol, de a világirodalom klasszikusa is, amelyben a Frankenstein szülőanyja megteremtette az évtizedekkel később divatossá váló világvége-történetek ősét. Ez az elgondolkodtató, filozofikus regény látnoki erővel jósolja meg a jövőt, és megíródása óta, ha lehet, csak még időszerűbbé vált – bizonyság erre az is, hogy most készül belőle film az Egyesült Államokban.”
Mary Shelley posztapokaliptikus ötleteinek lehetséges forrásairól a BBC műsorán.
Aztán ott vannak az úttörőnek számító tudományos-fantasztikus „klímaregények” a 20. század második feléből, mint például Kate Wilhelm Where Late the Sweet Birds Sang és J. G. BallardVízbe fúlt világ című munkái.
„Mintha a legendabeli apokaliptikus vízió teljesedne be: egy napkitörés következtében a Van Allen-övezet rendje felborul, a kozmikus sugárzás védelem nélkül bombázza a Földet, a szárazföldek, városok jó részét elönti a tenger… Az egykori London patinás épületei 30 méteres, posványos víz alá kerülnek, a Kerans doktor, egy kísérleti kutatóállomás vezetője, a híres Ritz Hotel még szárazon lévő lakosztályaiban él, és a közelben rendezi be laboratóriumát, hogy Riggs ezredes vezetésével felmérjék, van-e az emberiségnek túlélési esélye. Munkájukat azonban céltalanul pusztító és fosztogató kalózbandák zavarják meg… Ballardnak ez az első magyarul megjelenő sci-fi regénye, melyet a kritika az egykori SF új hullám ún. »belső tér« irányzatának képviselőjeként tart számon. A brit királyi légierő egykori pilótája, majd cambridge-i orvostanhallgató saját élményeit is feldolgozza e nyomasztó látomásban.”
A közelmúltban az olvasói visszajelzések alapján rendkívül fontos regénynek bizonyult
„Az olajválság utáni jövőben a városokat a globális felmelegedés miatt megemelkedett tengerszinttől gátrendszerekkel védik, pusztító genetikai járványoktól retteg mindenki, és óriás lendrugókban tárolják az energiát, amelyeket tíztonnás óriáselefátok, megodontok erejével húznak fel… Anderson Lake az AgriGen kalóriatársaság Bangkokba küldött ügynöke álcája szerint egy lendrugókat gyártó cég menedzsere, valójában azonban a független Thaiföld felbecsülhetetlen értékű, rejtett magbankját keresi. Emikó genetikai tervezéssel létrehozott különleges teremtmény, »új ember«. Bőre sima, mint a porcelán, mozgása a genetikusok jóvoltából darabos, akár egy felhúzhatós játéké. Egyszerre kutyaszerű engedelmességre kódolt szolga és szexjáték, aki azonban ki akar törni kiszolgáltatottságából. Kettejük találkozása hamarosan egész Thaiföldet megrengeti.”
„Az óceán szintje megemelkedett, és New York városa elsüllyedt. A lakói alkalmazkodtak az új helyzethez, és New York ugyanaz a nyüzsgő, élettel teli metropolisz maradt, ami mindig is volt – noha örökre megváltozott. Minden egyes utca csatornává vált, minden egyes felhőkarcoló egy szigetté. Kim Stanley Robinson az egyik épület különböző lakóinak szemén át mutatja meg nekünk, hogyan alakul át világunk egyik legnagyszerűbb városa az apállyal és a dagállyal. És mivé alakul eközben maga az ember.”
„Az X Térséget a kormányzat már harminc éve környezeti katasztrófa sújtotta övezetnek álcázza, így mostanra az érintetlen és burjánzó vadonnak látszó terület csupa misztikum és rejtély az emberek szemében. A Déli Végek nevű titkos ügynökség ez idő alatt számos expedíciót küldött a hely felderítésére – szinte mindegyik tragikus véget ért. Most indul útnak a tizenkettedik expedíció. A kutatócsoport négy nőből áll: egy antropológusból, egy geodétából, egy pszichológusból és egy biológusból. A küldetésük felderíteni a terepet és mintákat gyűjteni, feljegyezni minden tudományos megfigyelést a környezetről és egymásról, valamint mindenek felett elkerülni az X Térség természetfeletti hatását. Az expedíció mindenre felkészülve indul útnak, és hamar megdöbbentő felfedezéseket tesz – például talál egy megmagyarázhatatlan topográfiai jelenséget és olyan életformákat, amik meghaladják a megértés képességét –, de mégsem ezek, hanem a tagok egymás elől gondosan elrejtett titkai változtatnak meg mindent. Jeff Vandermeer Déli Végek-trilógiájának az első kötete szépirodalmi magasságokba emelkedő, sodró lendületű, mélyen elgondolkodtató sci-fi, ami az ismeretlennel való szembenézésről szól. Mind a világban, mind magunkban legbelül.”
Az Expedíció Alex Garland rendezésében készült filmes adaptációjának előzetese.
„Az út, amit üszkös romok és rothadó tetemek szegélyeznek. Az út, amin éhes útonállók hordái és tébolyult koldusok portyáznak. A semmibe tart. Az út, amin egy apa és a fia halad... A fekete égből por és hamu hullik a hideg földre, a fény, az élet és az értelem kiveszett a világból. A fiú sosemvolt gyermekkorának játékait rejtegeti a rongyos pokróca alatt. Az apa egy pisztolyt, két golyóval, hogy bármikor véget vethessen a szenvedésüknek. McCarthy lecsupaszított világában az emberi lét alapvető kérdéseinek súlyával szembesülünk. Van-e helye a túlélés puszta ösztönén túl a szeretetnek és az egymás iránt érzett felelősségnek? Van-e értelme az elviselhetetlen körülmények ellenére reménykedni egy jobb jövő létezésében? És végül lesz-e erőnk nem fölfalni egymást?”
Valószínűleg még több száz könyvet említhetnénk; elvégre ez korszakunk egyik központi problémája.
