Könyvterápia, avagy melyik klasszikus regény olvasásába kezdjünk a hideg napokon?

Sandro Ferri és Sandra Ozzola, az Europa Editions alapítói arra vállalkoztak, hogy összegyűjtsék egy cikkben azokat a terjedelmesebb európai regényeket, amelyek valamilyen szempontból klasszikusnak számítanak, és az európai kultúra és kánon szerves részének tekinthetőek. Olyan könyvek, amelyekkel átvészelhetőek az ősz és a tél hidegebb napjai.

A 19. század klasszikusai

Az első címek, amelyek javaslatra kerülnek, azok a 19. század nagy remekművei. Az oroszok, úgymint Tolsztoj és Dosztojevszkij regényei, a francia regények közül Balzac, Hugo, Dumas és Zola művei, és az angolok közül az olyan egyéniségek, mint Jane Austen, Charles Dickens és Joseph Conrad. Az irodalmi realizmus alapítói – akik nem pusztán a közösségi és az egyéni univerzumokról voltak képesek érvényesen szólni, de ragaszkodtak olyan lenyűgöző elbeszélésmódokhoz, amelyek lehetővé teszik a mai olvasó számára, hogy a nagy időbeli távolság ellenére is azonosulni tudjon a korabeli karakterekkel és szituációkkal.

A modernitás és a posztmodern felé

Nagy élvezettel járhat – még ha olykor megerőltető is – a modernizmus mestereinek olvasása, akik megkérdőjelezték a tradicionális regény alapjait. Elsősorban Franz Kafkára, Marcel Proustra, Virginia Woolfra és James Joyce-ra gondolhatunk.

Aztán ott vannak az 1900-as évek nagy klasszikusai. A németül írók között: Thomas Mann, Joseph Roth, Leo Perutz és Ernst Lothar, akik a hatalmas Osztrák–Magyar Monarchia pusztulásáról és a nácizmus felemelkedéséről írtak; míg Christa Wolf, Heinrich Böll és Günter Grass regényei a háború utáni Németországról, a politikai és a személyes szorongásról és félelemről, amit az emberek éreztek a Berlini Fal ledöntéséig, és az azt követő időkben.

Az olasz szerzők közül Guiseppi Tomasi di Lampedusa, Szicíliát és Olaszország egyesülését ábrázoló „vászonjával”, A párduccal; Pier Paolo Pasolini, a mai Olaszországban zajló változások látnoki riportere (az Utcakölykökben, mely a háború utáni Róma lebombázott külvárosában felnövő fiatal férfiakról szól); Elsa Morante, és újabban Elena Ferrante művei az olasz nők emancipációhoz vezető, ámde rendkívül nehézkes útját mutatják be.

Nyugat- és Kelet-Európa pillérei

Továbbá a franciák: Albert Camus egzisztencialista regényei, A pestis és Az idegen (első magyar fordításban: Közöny), Simone de Beauvoir életműve, André Malraux Az ember sorsával, Louis-Ferdinand Céline az Utazás az éjszaka mélyére című regényével. Végül, de nem utolsósorban a nagy kelet-európai írók, a cseh Milan Kunderától és Bohumil Hrabaltól a lengyel Kazimierz Brandysig. És az oroszok: Bulgakov A Mester és Margaritája, Pasternak Doktor Zsivágója, de fontos szerző Szvetlana Alekszijevics is a Csernobili imával, és Vaszilij Grosszman az Élet és sorssal.