Jönnek!!! – Áprilisi szépirodalom

Ha mást nem is, de az idei Könyvfesztivál díszvendégének, Karl Ove Knausgardnak Harcom című sorozatát, annak most megjelenő negyedik részével együtt mindenképp szerezzétek be. Nemcsak azért, mert írója világszerte ünnepelt sztár, hanem mert áradó prózája kitörölhetetlen nyomot hagy olvasójában.

A legújabb kötet, az Élet, az érettségi után egy északnorvég halászfaluban tanítóként önálló életet kezdő író történetét beszéli el, aki bár életében először tényleg távol van az apjától, a fizikai távolság sem feledteti a múltat. Saját lakásba költözik, ahol végre van tere és ideje írni, ám két dolog állandóan eltereli a figyelmét a munkáról: az alkohol és a nők. A kötet közelkép a kamaszkor vágyairól és szenvedéseiről, szégyenről, megaláztatásról és kontrollálhatatlan érzelmekről.

Az utóbbi évek egyik legfontosabb spanyol regénye, Rafael Chirbes A parton című regénye, mely egy spanyol kisvárosban, a kétezres évek gazdasági világválsága idején játszódik. A regény főhőse Esteban elveszti asztalosműhelyét, ráadásul egy ismerőse eltűnik a megtakarított pénzével. Monológjából megtudjuk, mi vezetett idáig, és hogyan néz szembe a közösség a megváltozott körülményekkel. A parton valódi nagy európai regény, a veszteség, a korrupció, a remény és a túlélés könyve.

A tavaly elhunyt Philip Roth életműve eleddig a magyar közönség előtt ismeretlen darabját, az író első kisregényét, valamint további öt novelláját tartalmazó Isten veled, Columbus című kötetét a Könyvfesztiválon vehetjük először kezünkbe. A kisregény első látásra egy szokványos szerelmi történet, ám Roth túl lép a közhelyeken és két zsidó család valamint az ötvenes évek Amerikájának markáns és szarkasztikus ábrázolását adja. A kötetben helyet kapó novellák pedig Roth életművében visszatérő motívumokat, mint például: az én, a szexualitás, a szülő-gyerek viszony, a tisztesség, az őszinteség és a zsidóság veszik górcső alá.

A Közellenségekben a francia irodalom fenegyereke, Michel Houellebecq és Bernard-Henri Lévy filozófus huszonnyolc 2008-ban született levelét olvashatjuk. A két érelmiségi arról beszélget, hogy hogyan próbálják elviselni és feldolgozni a rájuk zúduló médiaössztüzet. Beszélgetésük érinti az elkötelezett értelmiségi szerepét, a vallás újbóli felbukkanását a nyugati világban, de olyan személyes kérdéseket is, mint az ekcéma, vagy az apjukhoz való viszonyuk.

Még az Európa Kiadó gondozásában jelent meg Margaret Atwood MaddAdam-trilógiájának első két kötete, azonban a befejező részre négy évet kellett várnunk, de idén végre kézbe vehetjük. Az Özönvíz évének hősei, Zeb és Toby, a többi túlélővel együtt új életet kezdenek az elpusztult civilizáció romjain. A táborukba érkeznek a guvatkák, akiknél épp kezdődik a párzási időszak, míg a Guvat és Gazellában megismert Hóember súlyos sérüléséből lábadozik, így Tobyra hárul a feladat, hogy átvegye a próféta szerepét a guvatkák közt. A járvány előtti világról szóló történeteiből lassan kiderül, mi és hogyan okozta valójában az emberiség pusztulását. A tábor lakóinak mindennapjai folyamatos küzdelemben telnek: a börtönként szolgáló gladiátorarénából kiszabadult vérszomjas bűnözők mellett a hiperintelligens hibrid disznófaj, a gömböcök is támadásra készülnek ellenük.

Zadie Smith ötödik regényének, a Swing Time-nak két főhőse, a névtelen narrátor és gyermekkori barátnője, Tracey abban a nyugat-londoni városnegyedben, Willesdenben nő fel, ahol az írónő született. Az olvasók már ismerhetik ezt a kevert lakosságú külvárosi vidéket a szerző két másik, részben szintén a származásnak, a fekete rasszhoz való tartozásnak az ember egész életútját meghatározó voltáról szóló regényéből, a Fehér fogakból és az NW-ből.

A narrátor és Tracey egyaránt vegyes házasságból származó gyermek, ám Tracey családjában az anya, míg a narrátoréban az apa fehér. A két lány a helyi tánciskolában ismerkedik össze, s közös szenvedélyük szoros kapcsot teremt közöttük, ám útjaik hamarosan elválnak. A barátnőjénél tehetségesebb Tracey profi táncosként próbál karriert csinálni, míg a narrátor egy New Yorkban élő világsztár énekesnő (és táncos), Aimée személyi asszisztense lesz.

Bodor Ádám a magyar irodalom ritkán publikáló klasszikusa, ezért is nagy öröm, hogy áprilisban új kötettel jelentkezik. A Sehol című könyvben hét elbeszélését adja közre, melynek történetei – sosemvolt helyeken – a Dvug folyó mocsaras partján, a pitvarszki réten, a Hlinka-tetőn, a maglaviti fegyházban és a földrajzi valóságban is létező máramarosi Leordinán játszódnak. A kései Beckettet idéző elbeszélései csavarokban és fordulatokban gazdag történetek, elképesztő nyitásokkal és a legváratlanabb végjátékokkal a véletlenek erejéről.

Vámos Miklós 2004-ben kezdett írni kortársairól – írókról és művészekről – személyes hangvételű portrékat, melyeket először 2005-ben Hogy volt című kötetében gyűjtötte össze. Ezeket most kiegészítette az Úrhatnám polgár elnevezésű sorozatával, melyben a huszadik század magyar íróóriásairól mesélt. Az így összeállt szövegeket Az Isten szerelmére címen adja közre, mely egyfajta privát gyűjtemény a magyar irodalom és kultúra olyan megkerülhetetlen alakjairól, mint Örkény István, Mészöly Miklós, Janikovszky Éva vagy éppen Kodály Zoltán. A könyvet lapozgatva nem csak irodalmunk jelentős alakjait ismerhetjük meg, hanem választásai alapján Vámost is.

Hasonló cél vezérelte Háy Jánost, akinek Kik vagytok? címen hamarosan napvilágot látó gigantikus kötete szintén egy privát irodalomtörténet. A 712 oldalas művet a kiadó a kötet fülszövegében Szerb Antal Magyar irodalomtörténetéhez hasonlítja, szerző pedig a következőképp vall róla: „Író vagyok, nem akartam más írókat szobornak látni, nem akartam szobrok közt élni. Ki akartam szabadítani őket ebből a fogságból, mert a vaspáncél csak a középkori lovagoknak áll jól, az íróknak nem. Azt akartam, hogy legyenek újra érinthetők, közvetlenek és megszólíthatók. Hogy olyanok legyenek, mint a barátaink, a rokonaink, az osztálytársaink. Hogy embernek látszódjanak, nagyszerűeknek és esendőeknek, olyanoknak, akikre lehet haragudni, és olyanoknak, akiket lehet szeretni.”

Szintén nagy éreklődésre tarthat számot Spiró György új kötete, melyet másfél évvel a Kőbéka című regényének a megjelenése után publikál. Az Egyéni javaslat című kötetben rövid, humoros írásait gyűjtötte össze.

Vida Gábor számára 2017-es memoárja, az Egy dadogás története hozta el az áttörést. Legújabb, Ahol az ő lelke című fordulatokban gazdag regénye, mely egy katonatiszt apa, egy dezertőr fiú történetét meséli el, miközben a nagy sikerű önéletrajzi könyvhöz hasonlóan Erdély elhallgatott-elfelejtett történelmét térképezi fel a Trianont megelőző és követő években.

2015-től folyamatosan jelennek meg a kilencvenes évek egyik ikonikus írójának, a tragikusan fiatalon elhunyt Hazai Attilának könyvei. A posztumusz novelláskötet, A maximalista és az emblematikus Feri: Cukor Kékség című regény után a napokban megjelenő Budapesti skizo lesz az életműkiadás harmadik darabja. A szerző a pimasz, kísérletező szövegével Bret Easton Ellis hírhedt Amerikai psychójának ironikus kelet-európai alteregóját hozta létre, melyben felelevenednek a XX. század utolsó évtizedében élt fiatal értelmiségének és a magyar főváros undergroundjának mindennapjai.