52 fontos magyar könyv – Nyáry Krisztián szerint

A Corvina Kiadó napló-sorozatának legújabb kötete, az Olvasónapló, amely sokféle kérdést és szempontot kínál olvasmányélményeink megörökítésére. Különlegessége, hogy benne két közismert kortárs író, Karafiáth Orsolya és Nyáry Krisztián 52-52 könyvet ajánl elolvasásra a magyar és a világirodalomból. Ezúttal Nyáry Krisztián 52 könyvet tartalmazó listáját olvashatjátok. A lista után olvashattok egy rövid interjút is a népszerű szerzővel, melyben arról faggattuk, hogy milyen szempontok alapján állította össze listáját, kik és miért maradtak le róla, illetve hogy mi történik akkor, amikor egy politikai erő hatalmi szóval akarja előírni, mi tartozzon a kánonba.

1. Ady Endre: Vér és arany
2. Arany János: Balladák
3. Babits Mihály: A gólyakalifa
4. Balassi Bálint: Szép magyar komédia
5. Borbély Szilárd: Halotti pompa
6. Bródy Sándor: A nap lovagja
7. Csokonai Vitéz Mihály: Lilla
8. Darvasi László: A könnymutatványosok legendája
9. Dragomán György: A fehér király
10. Esterházy Péter: Harmonia Caelestis
11. Füst Milán: A feleségem története
12. Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember
13. Grecsó Krisztián: Pletykaanyu
14. Hunyady Sándor: A vöröslámpás ház
15. Illyés Gyula: Puszták népe
16. Jókai Mór: Aranyember
17. József Attila: Nagyon fáj
18. Juhász Gyula: Új versek
19. Kaﬀka Margit: Színek és évek
20. Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül
21. Kármán József: Fanni hagyományai
22. Kertész Imre: Sorstalanság
23. Kosztolányi Dezső: Esti Kornél
24. Krasznahorkai László: Sátántangó
25. Krúdy Gyula: Szindbád utazásai
26. Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő
27. Madách Imre: Az ember tragédiája
28. Márai Sándor: Egy polgár vallomásai
29. Mészöly Miklós: Az atléta halála
30. Mikszáth Kálmán: A fekete város
31. Molnár Ferenc: Liliom
32. Móra Ferenc: Aranykoporsó
33. Móricz Zsigmond: Rokonok
34. Nádas Péter: Emlékiratok könyve
35. Németh László: Iszony
36. Ottlik Géza: Iskola a határon
37. Örkény István: Tóték
38. Parti Nagy Lajos: Sárbogárdi Jolán: A test angyala
39. Petőf Sándor: János vitéz
40. Pilinszky János: Harmadnapon
41. Radnóti Miklós: Ikrek hava
42. Rejtő Jenő: A tizennégy karátos autó
43. Rideg Sándor: Indul a bakterház
44. Spiró György: Fogság
45. Szabó Lőrinc: Tücsökzene
46. Szabó Magda: Az ajtó
47. Szerb Antal: A Pendragon legenda
48. Tamási Áron: Ábel a rengetegben
49. Tersánszky Józsi Jenő: Kakuk Marci
50. Tóth Krisztina: Porhó
51. Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde
52. Závada Pál: Jadviga párnája

A lista összeállítása során melyek voltak a főbb szempontjaid,?

A felkérés arra vonatkozott, hogy mit ajánlanék magyar irodalomból az Olvasónapló vélhetően fiatal olvasóinak. Azt a módszertant választottam, hogy előbb kiválasztottam 52 szerzőt, és hozzájuk rendeltem egy-egy fontos könyvüket. Ha fordítva dolgoztam volna, tehát előbb az 52 könyv lett volna meg, másfajta listát kaptam volna – például mert akkor lett volna olyan szerző, akitől több könyv is bekerült volna. Én viszont minél változatosabb, a magyar irodalmat minél jobban reprezentáló listát akartam összeállítani.

A lista készítése közben a kánonnak próbáltál megfelelni, vagy inkább a saját ízlésed dominált?

A kettő együtt. Az irodalmi kánon olyan szerzők, szövegek és irodami beszédmódok összessége, amelyeket egy csoport fontosnak, meghatározónak tart. Ez nyilvánvalóan egyéni ízlések, olvasásélmények összeadódását is jelenti. De reprezentatív listát akartam, tehát hiába szeretem mondjuk Ambrus Zoltánt, Rimay Jánost vagy akár Kazinczy Ferencet, őket nem fogják sokan olvasni a kedvemért sem.

Sokat gondolkoztál egy-egy könyvön, vagy inkább játéknak tekintetted a feladatot?

Inkább játék, legalábbis nem vérre ment a dolog. Ma egy kicsit másmilyen listát állítanék össze, holnap pedig egy harmadikat. Hiszen a kánon is folyamatosan változik.

Petőfitől a János vitéz, Lázár Ervintől A Négyszögletű Kerek Erdő felkerült a listádra. Sőt, számtalan költő megtalálható rajta, Weöres Sándor gyerekversei, vagy akár Psychéje nincs rajta, miért?

Nagyon sok kedvencem nincs rajta. A mai listámon biztos ott lenne Bodor Ádám, Szép Ernő és Weöres is. Utóbbitól inkább a Tizenegy szimfónia vagy a Magyar etűdök. Persze nagy kérdés, hogy kit hagynék ki.

Mindössze három írónő került fel a listádra. Tormay Cécile, Nemes Nagy Ágnes, Rakovszky Zsuzsa neve nekem hiányzik, ugyanakkor Kármán Józsefet, Rejtő Jenőt én akár le is hagytam volna. Ők miért nem kerültek fel rá?

Mindenképpen meg akartam mutatni a magyar irodalomnak azt a szórakoztató arcát is, amit Rejtő reprezentál. Kármán tényleg nehéz ügy, ma már nem könnyű olvasmány. Ugyanakkor akartam a régi prózából is valamit, Eötvös Józseftől a Falu jegyzőjével volt versenyben, de az mégiscsak nagyon hosszú, a Fanni meg egy délután alatt elolvasható.

Nem alkalmaztam nemi kvótát: egyszerűen önbecsapás lenne úgy tenni, mintha a női szerzőknek az elmúlt 200 évben a férfiakkal egyenlő esélye lett volna teljes életművet létrehozni, egyáltalán íróvá válni. Még a felvilágosult, modern Nyugatban is 15 férfi szerzőre jutott egy nő. Ezen az igazságtalanságon nem változtathatunk úgy, hogy utólag kidobunk nagy hatású férfi szerzőket, és beemelünk kevésbé jelentős nőket. Legalábbis ez irodalmon kívüli szempont lenne. De Nemes Nagyot és Rakovszkyt illetően igazad van, a Között és Fortepan is a kedvenc versesköteteim között vannak, de innen most kiszorultak.

Mostanában sok szó esik az irodalmi kánonról. Többen változást sürgetnek. Vannak, akiket politikai célok motiválnak, mások pedig az iskolai oktatás miatt szeretnének több kortárs és populáris művet látni. Szerinted lehet egyik napról a másikra újraírni azt, ami évtizedek alatt alakul ki? Számomra ez kontrollálhatatlannak tűnik, véleményed szerint lehet-e ezt egyáltalán kívülről szabályozni?

Először is: nincsen egyféle kánon. Létezik iskolai kánon, lényegében ez az, amibe valamilyen módon az állam bele tudna szólni. A kötelező olvasmányok listájával azonban nálunk éppen az a baj, hogy évtizedek óta változatlan, nem nagyon kerülnek bele nemhogy kortársak, de 30-40 évvel ezelőtt született művek sem.

Léteznek kritikai vagy elitkánonok, ahová az ún. művelt és hivatásos olvasók közmegegyezésével lehet bekerülni. Ezek mindig valami új irodalmi beszédmódot képviselnek, és minden korban azzal támadják az ilyesmit, hogy az átlagember számára érthetetlen. Tisza István is ezt mondta Adyról. Léteznek populáris kánonok, ahová azok az olvasmányok és szerzők tartoznak, akik az adott korban a legnépszerűbbek. Ez csak kisebb részben esik egybe azzal, amit a következő generáció is jónak vagy fontosnak tart, viszont a saját korukban népszerű szerzők legalább megélnek. És persze minden világnézeti vagy politikai szubkultúra megteremtheti a maga kánonát. A baj akkor van, ha egy politikai erő hatalmi szóval akarja előírni, mi tartozzon a „nemzeti kánonba”. A jó hír, hogy ez még sosem sikerült. Ki emlékszik ma az 50-es évek mozgalmi költőire vagy a 30-as évek posztpetőfi-hazaffy poétáira?

Hományi Péter
Fotó: Galgóczi-Németh Kristóf