Vajon mit jelenthet? – John Lennon különös önarcképe

Vajon mennyire lehet egy embert megismerni a leveleiből? Egyáltalán fontos-e ismernünk egy alkotó személyiségét és gondolatait ahhoz, hogy közel kerülhessünk műveihez? Nem hiszem, mégis végigborzongtam, amikor a John Lennon leveleit, feljegyzéseit tartalmazó vaskos, új kötetet először a kezembe vettem.

John Lennon Watching The Wheels című dalának videóklipje

Nem azért, mert pletykákra, szaftos titkora lettem volna kíváncsi, bár egyébként számos dokumentum akad a könyvben, melyekből sok minden kiderül a zenészről és a zenekarról. Például a Beatles felbomlásáról, különösen Paul McCartney és a Lennon közti konfliktusról. Hanem azért, mert Lennon zenéje, személyisége végigkísérte az életemet, még úgy is, hogy évekkel a halála után születtem. Lázadó, kritikus természete különösen inspirált kamaszkoromban, ahogy az is, hogy nemcsak egy, hanem több művészeti ágban is kipróbálta magát.

A napokban megjelent John Lennon leveleit és feljegyzéseit közlő közel négyszáz oldalas, nagyalakú könyvben számtalan képe, rajza, skicce található, ezek közül ezt a különös önarcképet ajánljuk figyelmetekbe, melyen a nyakánál hat ujjal ábrázolja saját magát.

John Lennon önarcképe, ami a nyakánál hat ujjal ábrázolja

A könyvet Hunter Davies állította össze, aki egyszemélyben az egyetlen autorizált Beatles-biográfia szerzője is. A leveleket értő kommentárjai kísérik, melyekben elmeséli minden egyes levél keletkezési történetét: milyen életszakaszokban született az üzenet, ki volt a címzett és milyen életesemény kapcsolódik hozzá. A több mint 300 levél kirajzolja Lennon teljes életútját: a tízévesen nagynénjének címzett köszönőlevéltől az utolsó autogramig, amelyet életének utolsó napján, 1980. december 8-án adott, közvetlenül azelőtt, hogy a merénylő golyója kioltotta volna az életét.

John Lennon Stand By Me című dalának videóklipje

A könyvet lapozgatva újra felfedeztem Lennont, és érettebb fejjel is ugyanolyan jelentősnek érzem, mint egykor. Persze a hangsúlyok máshová kerültek. Ma már hihetetlennek tűnik, hogy miképp lehetett olyan idealista, miképp tudott hinni ennyire az emberi jóságban. Ezért még jobban tudom tisztelni: egyszerűségéért, mély humanizmusáért és törtetlen optimizmusáért.

L. P.