Kehlmann új darabja a Hatszín Teátrumban
Bécs és München után Budapesten, a Hatszín Teátrumban állítják színpadra Daniel Kehlmann Szenteste című drámáját, amely egyszerre krimi és filozófiai párviadal.Szenteste egy kihallgató szobában Judith, a filozófusnő és Thomas, a felügyelő beszélgetnek. A nő állítólag nem tudja, miért van ott. Útban a szüleihez kapták el a rendőrök. Azonban Thomas láthatólag mindent tud róla. Például azt, hogy a nő bombát rejtett el a városban, aminek éjfélkor kell felrobbannia. A kihallgatás egyre feszültebbé válik. Vajon meg lehet-e változtatni a világot? Egyáltalán kell-e? És, ha igen, hogyan? Egy bombával?
A másfél órás előadás voltaképpen egy kihallgatás: a nyomozó és a terrorizmussal gyanúsított filozófusnő intellektuális összecsapása. A világhírű osztrák–német író feszült hangulatú, valós időben játszódó színdarabja napjaink egyik legsúlyosabb dilemmáját járja körül. „Az volt a szándékom, hogy egy valódi dilemmát mutassak be, egy ténylegesen létező konfliktust, ahol az egyik oldalon a szabadság áll, a másikon a biztonság. Egy ilyen dilemmának nincs egyszerű megoldása” – mondta a Detschlandfunk Rádióban vele készült interjúban az író.
Az ősbemutató februárban volt, a bécsi Theater in der Josefstadtban, ezt követte egy müncheni előadás. Német nyelvterületen kívül ez a budapesti lesz az első, és egyben ez a Hatszín Teátrum első idei premierje. A darabot Szilágyi Bálint fordította és állítja színpadra, a két szerepet Petrik Andrea és Rába Roland játssza. A látványért és a zenéért Árvai György felel, a jelmezeket Szűcs Edit tervezte.
Kedvcsináló a darabhoz
Az előadás kapcsán Szilágyi Bálint a darab rendezője egy interjúban kitért arra, hogy Kehlmann „a Szentestét felkérésre írta” a Snowden-ügy apropóján. Látszólag egy „tökéletesen megírt hollywoodi krimi”, ugyanakkor, mint Kehlmann-nál mindig, úgy itt is „mindennek több rétege van”. Majd kitért arra, hogy mivel kulcsszerepet játszik a múló idő, hisz éjfélig ki kell derülnie, hogy ha van, hol van a bomba, a színészeknek alkalmazkodniuk kell a múló időhöz. Ezért a főszereplőket megformáló művészeknek is kihívást rejt ez a mű, hiszen ők „ahhoz szoktak hozzá, hogy a színpadi gépezet alkalmazkodik hozzájuk, kénytelenek minden pillanatban alkalmazkodni egy kellékhez”, azaz a színpadon elhelyezett órához.
Daniel Kehlmann áprilisban Budapestre látogat, ő lesz a Nemzetközi Könyvfesztivál idei díszvendége (ekkor mutatják be Tyll című regényének magyar fordítását). És bár budapesti útja nagyon zsúfolt lesz (számos dedikálás, fogadás és beszélgetés várja a Magyarországon is népszerű szerzőt), időt szakít arra, hogy április 22-én megnézze az előadást, és válaszoljon a nézők kérdéseire.
További információ az előadásról itt.
