75 éve kezdődött a csata, ami a totális háború szinonimájává vált

A sztálingrádi csata az európai hadszíntéren a második világháború fordulópontja volt. A Sztálingrád városért folyó 1942. augusztus 21. és 1943. február 2. között vívott ütközetben a szovjet csapatok döntő vereséget mértek a tengelyhatalmak csapataira. A csata – mintegy másfél milliós emberveszteségével – a világtörténelem talán legvéresebb csatája volt.

Mindkét oldal példátlan kegyetlenséggel, a katonai és polgári veszteségekre, szenvedésekre való legkisebb tekintet nélkül harcolt. A csata Sztálingrád német ostromával indult, a városért folyó rendkívül intenzív harccal folytatódott, és a szovjet ellentámadással zárult, amely bekerítette, javarészt megsemmisítette és foglyul ejtette, valamint jelentősen visszavetette a tengelyhatalmak erőit.
Stratégiai hibát követett el a német hadvezetés azzal, hogy éppen 75 éve a Luftwaffe elkezdte bombázni Sztálingrádot, mert romokat könnyebb védeni, mint egy ép várost. A sztálingrádi csata egy fél éves folyamat része volt, mely 1942 októberében a németek észak-afrikai vereségével kezdődött, 1942/1943 fordulóján a sztálingrádi csata követte, majd a 1943 júliusában a kurszki csatával ért véget.

Azért jelentős ez a vereség, mert Sztálingrádnál a legjobban felszerelt és a legjobban kiképzett német hadsereg semmisült meg. A németek igazi pokolként, „patkányháborúként” írták le a csatát, ugyanis úgy harcoltak alagutakban és romok között egymással a szovjetek és a németek, mint a patkányok. Ugyanakkor a németek számára stratégiai hátrányt jelentettek a túlságosan hosszúra nyúlt utánpótlásvonalak és a támadás kései megindítása, ugyanis a német technikát nem az orosz télre tervezték.

FORRÁS: MTI / Wikipedia
FOTÓ: Wikipedia