Új trend a könyvkiadásban, jön az „up lit”

Két könyv is, amit az „up lit” műfajába sorolnak, szerepel a Női Irodalmi díj hosszúlistáján. Sőt az egyikük, Gail Honeyman Eleanor Oliphant köszöni, jól van című  regénye el is nyerte a Costa-díj legjobb első könyves szerzőjének járó elismerését. A díjnak és kiemelt figyelemnek köszönhetően már nemzetközi bestseller, és ismert, bejáratott szerzők könyveit hagyta maga mögött a toplistákon. A zsáner egy másik fontos címe, Ruth Hogan regénye Az elveszett tárgyak őrzője szintén tavaly jelent meg, és komoly sikernek örvend az angolszász világban.

Az „up lit” két évvel ezelőtt indult Joanna Cannon The Trouble with Goats and Sheep című művével. A regény keménykötésű és papírkötetes kiadása is sikerkönyv lett. Főszereplője a tízéves Tilly és legjobb barátja, Grace, akik megpróbálják kideríteni, hová tűnt szomszédjuk. A történet az 1970-es években egy angol külvárosban játszódik, és tele van gyengédséggel, barátsággal és nosztalgiával. Cannon, aki korábban pszichiáterként dolgozott, a könyve kapcsán a következőt nyilatkozta: „Közösségről, kedvességről írok, egy olyan a társadalomról, amire vágyom.”

Talán nem meglepő, hogy az egyre inkább zsúfolt, túlpörgetett, széttöredezett életünkben vonzódunk az olyan regényekhez, amelyekben az emberek kimutatják az együttérzésüket egymás felé. Hogan idén májusban megjelenő regényében, a The Wisdom of Sally Red Shoes-ban hősnője a gyermeke elvesztése miatti érzett bánatát jeleníti meg, aki olyan emberektől kap segítséget, akikkel a történet során találkozik és barátkozik össze. Hogan könyvei kapcsán mondta: „Úgy gondolom, hogy napjainkban egy egyre jobban elidegenedő társadalomban élünk. Vonatokon, buszokon, sőt csak az utcán sétálva mindenki a telefonjára, a tabletjére vagy a laptopjára figyel. Senki még csak rá se néz a másikra. És mégis, ha valami történik, akkor előtör az emberekből a segítőkészség és kedvesség.”

De az „up lit” nem csupán cukormázzal borítja be a világot. Rachel Joyce a Harold Fry valószínűtlen utazása című nemzetközi bestseller szerzője hangsúlyozza a fény mellett az árnyék fontosságát is. „A pusztítással való szembenézésről, a kegyetlenségről, a nehézségekről és magányról szól, de utána azt mondja: De még mindig itt van ez. A kedvesség nem az, hogy valaki ad valamit, mikor mindened megvan. A kedvesség az, mikor nincs semmid és valaki feléd nyújtja a kezét.”

A szereplők közül sokan a társadalom kirekesztettjei. Furcsa, különc vagy félszeg, gyakran maguknak való hősök, mint Eleanor Oliphant. Az elképzelés, hogy meg lehet javítani azt, ami elromlott – legyen az egyén vagy egy közösség – különösen vonzó egy olyan világban, amely egyre érthetetlenebbé, idegenebbé és irányíthatatlanabbá válik.

A regények megoldását gyakran éppen az ellentétes póluson állók – idősek és a fiatalok között, a különböző nemzetiségű emberek – közt létrejövő kapcsolatok, barátságok hozzák el. Egy olyan időszakban, amikor a bevándorlás körüli feszültségektől hangos a média, a meglepő szövetségek ábrázolása megnyugtató és felemelő. Amit ezek a regények kínálnak, az a lehetőség, hogy nemcsak a közösségi tér, hanem barátság és szeretet is lehet egymástól különböző emberek között. Ahogy Cannon mondja: „Vannak alapvető hasonlóságok mindannyiunk között, amik összekötnek. Ahelyett, hogy a különbségeket keresnénk az emberek között – és félnénk a különbségtől – meg kellene ünnepelnünk azt, ami közös bennünk.”

Amit ezek a regények kínálnak – a jóság, a közösség és a barátság sablonján túl – a remény.  Remény a változásra, egy jobb társadalomra és békére, azaz remény a boldogságra.

Forrás: theguardian.com