Toni Morrison halálára

Toni Morrison volt az első fekete írónő, akit a Svéd Akadémia irodalmi Nobel-díjjal tüntetett ki, még 1993-ban, kiemelve műveinek látomásos erejét. A ragyogó intellektusú Morrison már hosszú ideje küzdött egészségügyi problémákkal, ami őt az utolsó időkben tolószékbe is kényszerítette. A kiadója nevében Alfred A. Knopf osztotta meg a szomorú hírt. Augusztus 5-én, hétfő éjjel, A New York-i Montefiore Medical Centerben érte őt a halál.

Rasszizmusellenesség

Toni Morrison, aki 1931. február 18-án, Ohióban, Chloe Ardelia Wofford néven látta meg a napvilágot, az egyik legfontosabb afroamerikai írónőnek számított. Műveiben az Egyesült Államokban megnyilvánuló rasszizmus ellen emelt vádat. Ezzel vált ő „Amerika lelkiismeretévé”, regényei milliós példányszámban keltek el.

Élete vége felé közeledve mégsem látta beteljesülni küldetését – amiről olykor drasztikusan nyilatkozott. „Azt kell látnom, hogy egy fekete rendőr egy fegyvertelen fehér tinédzsert lő hátba, és azt kell látnom, hogy egy fehér férfit elítélnek, aki egy fekete nőt megerőszakolt. És ha engem arról kérdeznek: „Hát mindennek vége?”, akkor erre azt válaszolom: „Igen.”

Az életmű fontos állomásai

Az egyik legismertebb regénye A Kedves (1987). A történet szerint az anya azt a tragikus döntést hozza meg, hogy megöli a gyermekét, csak hogy megmentse őt a rabszolgaságtól. Morrison ezért a művéért 1988-ban a szépirodalmi Pulitzer-díjat kapta meg, amit számos egyéb elismerés követett.

Irodalmi karrierjének kezdetét a Nagyonkék (1970) fémjelzi. Ebben a regényben egy olyan lányról ír, akit saját anyja semmibe vesz, apja pedig bántalmazza, és ő semmire sem vágyik jobban, mint a természetestől elütő kék szemekre. Ez a könyv gyakorlatilag az afroamerikai emberek internalizált, bensővé tett rasszizmusáról szól. Morrison szerint ez volt az a könyv, amit ő mindig is olvasni akart volna, csakhogy ebben a témában ilyen korábban még nem létezett. Az elvált, két kisfiát egyedül nevelő Morrison minden áldott nap hajnali négykor felkelt, és írt. Ezután pedig munkába ment, ahol egy nagyobb kiadó lektori feladatait látta el.

Az irodalmi áttörést az Egyesült Államokban második kötete, a Sula (1973) hozta meg, amiben két fiatalasszony barátságáról ír, akik egymástól nagyon eltérő módon keresik az élet értelmét. Ez a könyv Németországban először 1980-ban jelent meg (Magyarországon pedig 1987-ben). További munkái közül fontosabbak a Salamon-ének (1977), a Dzsessz (1992) és A paradicsom (1998).

Írásaiban az európai stílusú elbeszéléstechnikát kombinálta az orális kultúra afroamerikai tradíciójával. Legutóbbi regénye, az Engedjétek hozzám 2017-ben jelent meg Németországban (2018-ban magyarul), egy évvel később pedig esszékötete, A mások származása: rasszokról, rasszizmusról és irodalomról. (Magyarul sajnos még nincs fordítása.)

Engedjétek hozzám – A magyar kiadás borítója.

Személyes tragédia

Írói munkája mellett Morrison évekig kreatív írást tanított a Princeton Egyetemen. 2010-ben két fia közül az egyik rákban halt meg, ez egy komoly sorscsapás volt számára, amellyel sokáig küzdött.

A profilkép forrása

mindennapkonyv.hu / Spiegel Online