„...szeretem azokat a meséket, amelyek rosszul végződnek.” – Interjú Török Gáborral

Sokan nyáron próbálják utolérni magukat, elolvasni az év közben felhalmozódott, éjjeliszekrényen porosodó könyveket. Ön mindig mindent elolvas, amit megvesz, vagy vannak tartozásai?

Sokáig én is azt hittem, a nyár tökéletesen alkalmas arra, hogy minden korábban elmaradt írásra és olvasásra legyen idő, mára azonban már magam mögött hagytam ezt az illúziót. Akkor kell olvasni, amikor van erre idő, és amióta a fiam iskolás, és nyáron szeretné kihasználni, hogy egyetemen tanító apukája ilyenkor „ráér”, nekem általában nyáron van erre éppen a legkevesebb. Tartozások tehát vannak szép számmal, de jobb is így, mert legalább valami majd kárpótol, ha majd a fiam nyaranta nem velem akar játszani a kertben.

A szakmájához kapcsolódó kiadványokon kívül milyen könyveket olvas szívesen? Kedvel valamilyen zsánert vagy mindenevő?

Sajnos nálam a téma meghatározóbb, mint a minőség, ezért olykor olyan könyveket is elolvasok, amelyeknek a színvonala finoman szólva is hullámzó. Talán nem meglepő, de elsősorban a politikai témájú, a hatalmi kérdések körül forgó regények érdekelnek, akár a múltban, akár a jelenben, akár az elképzelt jövőben játszódnak. Nálam ebbe a körbe tartoznak az emberi játszmák is, hiszen végső soron minden társas helyzet sajátos hatalmi képlet. S hogy egy furcsa olvasási – és egyben filmnézési – perverziómról is beszámoljak: nagyon szeretem azokat a meséket, amelyek rosszul végződnek. 

Az utóbbi években több könyv megjelent, mely a fantasztikus világok társadalmait vetette össze a miénkkel, sőt az egyik könyvben szerepelt is egy tanulmánya a The Walking Deadről. Ön szerint popkultúra termékei, filmek, sorozatok és könyvek segíthetik, hogy árnyaltabban gondolkodjunk a közéletről, politikáról?

Természetesen minden segít, ami elgondolkoztat, ami árnyal, ami megmutatja a világot abban a bonyolultságában, egyrészt-másrészt jellegében, ahogy az a valóságban létezik. S persze erre is igaz: nem elég okosan elmondani, hanem olyan helyeken is el kell, amit sokan néznek, követnek.

Melyik könyv volt az elmúlt tíz év legfontosabb szépirodalmi műve, amit olvasott és nagy hatással volt Önre?

Nagyon sok megfogott, de be kell vallanom, hogy Balzac Elveszett illúziókjának hatásához egyik sem ért fel.

Melyik az a könyv, amit Ön szerint mindenkinek el kellene olvasnia, aki politikával – akár elemzőként, akár politikusként, akár felelős állampolgárként – szeretne foglalkozni?

Harari Sapiens és Homo Deus című könyvei biztosan ilyenek: különösen azoknak, akik érteni szeretnék, hogy ami most van, ami most természetes, ami most megváltoztathatatlannak látszik, az bizony régen másképp volt, és könnyen lehet, hogy a jövőben is más lesz majd. Szerénytelenül azért ajánlanám a magam kis lakott szigetét is, mert azt pontosan egy ilyen „első könyvem a politikáról” szándékkal írtam.

Volt-e olyan könyv, amit nagyon várt, ám mikor végre kézbe vette, csalódást okozott?

Biztos sok volt, de most hirtelen a legfrissebb jut eszembe. Elkezdtem olvasni Karl Ove Knausgård Harcom című sorozatának első darabját, a Halált, és teljesen magával ragadott. Aztán nagyon vártam a második részt, aminek Szerelem a címe. Elkezdtem olvasni, majd valahol a közepén már nem bírtam folytatni. Azóta sem tudom igazán, hogy miért. Pedig teljesen ugyanaz az írói módszer, de ami az elsőnél lebilincselt, a másodiknál hirtelen rettenetesen idegesítővé vált.

Hol és hogy szokott olvasni? Papír vagy e-könyvet forgat szívesebben?

Elsősorban éjszaka szeretek szépirodalmat olvasni, amikor már semmi sem tereli el a figyelmemet. Megpróbálkoztam évekkel ezelőtt az e-könyvekkel, kétségtelenül nagyon menő volt, de aztán gyorsan visszatértem a hagyományos könyvekhez. És ez már valószínűleg az én életemben így is marad.

Ön szerint lesznek papírkönyvek száz év múlva?

Szerintem van egy ezt megelőző kérdés: lesznek-e emberek, akik száz év múlva könyveket olvasnak? Ez például elég izgalmas téma, és a nemleges választ nem csupán az emberek elkorcsosulásából, de akár tökéletesedéséből is le tudnánk vezetni.

Ha lenne rá lehetősége, hogy egy közös vacsorán részt vegyenek, milyen élő vagy holt írókat, gondolkodókat hívna meg?

Talán Móricz Zsigmondot. Nagyon érdekelnének azok a tapasztalatai, amelyek alapján a Rokonok megszületett. Szerintem őt is meglepné, hogy ennyi idő után is mennyire értjük.

Ön szerint tehetne valamit az állam azért, hogy népszerűbbé tegye az olvasást? Vagy ha nem az állam feladata ez, akkor kié? A pedagógusoké, a szülőké, a könyvpiac szereplőié?

Az állam ilyen ügyekben túl messze van. Azok tehetnek, akiknek a szavára a gyerek figyel: elsősorban a szülők, aztán mindenki más a környezetében és a radarján. A minta a legfontosabb. Persze, néha a rossz példából  is lehet tanulni, de azért ha otthon senki sem olvas, a gyerekek azt sem fogják tudni, hogy ilyen élvezet is van a világon.

Hományi Péter