Szerelem, tradíció, lélek – Péterfy Gergely könyvbemutatója a Margó Fesztiválon

„Mindig is szerettem volna egy olyan regényt írni, amiben a szereplők pórul járnak”
Péterfy a regény keletkezése kapcsán elmondta, hogy az utóbbi években gyakran szembesül azzal, hogy sokan nem tudtak úgy élni, ahogy szerettek volna. Hogy hiába van meg mindenkiben a jóakarat, hiába próbálják a családtagok, a házastársak egymást szeretni, valahogy mégsem sikerül. Meg akarta érteni, hogy miképp, hogyan siklanak ki az életek, ezért az új regénye egyfajta veszteség katalógus is.

„Ami az ötvenes években még állt, az a hetvenes évekre, mire kinyitottam a szemem, addigra már szétesett, penészedett”
Mészáros Sándor szerint némi egyszerűsítéssel a regény tulajdonképpen egy sosemvolt tradíció, a polgári tradíció átörökíthetetlenégéről szól. Ebből a hetvenes években valami még megmaradt, sőt ekkor még azt hitték, hogy ennek megőrzése és átörökítése a feladatuk, a rendszerváltással úgy gondolták, hogy ez lehetséges, aztán az ezredforduló után kiderült, hogy lőttek ennek a világnak dolgozószobákkal, műveltséggel és könyvekkel együtt.
Péterfy szerint tulajdonképpen erről a krízisről szól, ami mindig izgalmas és inspiráló anyag. A felesleges emberekről, mint amilyen őmaga is. A regény szereplői a tradíció miatt küzdenek az elbarbárosodás ellen. Önfegyelmet gyakorolnak maguk felett, és úgy teljesítik a kötelességüket, ám ebben a küzdelemben újra és újra elbuknak.

Péterfy Gergely és Mészáros Sándor a Margó Fesztivál színpadán.

Motívum az Utas és holdvilágból

A cselekmény központjában Szerb Antal zseniális regényéhez, az Utas és holdvilághoz hasonlóan egy ház, a Waldstein-ház áll, ahová a szereplők mindig visszatérnek, és ahol mintha megállt volna az idő. Ide költözik a regény egyik főhőse, egy Kassáról majd Budapestről is kitelepített férfi az ötvenes években. Aki itt felépít egy fiktív világot a maga számára: a postással a régi napilapokat járatja, és próbálja folytatni a tradícót. Ez az átmentési kísérlet működteti a regényt, bár ezzel az utódok nem tudnak mit kezdeni.

„A szerelmes férfi látásmódja tartja egyben”
Mészáros szerint bár a mozaikos szerkezetű regény valóban az elmúlásról, egy tradíció kiüresedéséről szól, de vannak örök dolgok is benne. A mű egyik fontos eleme az egész életen át tartó szerelem motívuma. Péterfy ezt kiegészítette azzal, hogy számára ebből az aspektusból a vágyakozásról, a vágy dialektikájáról szól a könyv.

„Miközben írtam, próbáltam a szereplőimet utálni.”

A beszélgetés során szóba kerültek a regény főszereplői, akiket Mészáros szerethető, ellentmondásos karakterekként jellemzett. Ennek kapcsán Péterfy elmondta, hogy próbálta őket utálni, ám hiába. Ám írás közben jött rá, hogy tualjdonképpen ő nem szeret nem szeretni. Bármilyen szörnyűséget is követnek el a hősei – márpedig követnek el megbocsáthatatlan dolgokat – ő szerette őket.

„Gyűlölök unatkozni”

Péterfy kitért arra is, hogy gyűlöl unatkozni, ezért mindgvégig igyekezett úgy írni, hogy ne az jöjjön ki belőle, ő is és az olvasó is halálra unja magát. Arra törekedett, hogy ha nem tud választ adni a regényben felmerülő kérdésekre, legalább a kérdést plasztikusan tegye fel.

Hományi Péter