Széljegyzetek Shakespeare tollából, vagy mégsem

John Casson a British Library-ben épp François de Belleforest Tragikus históriák című 1576-os francia nyelvű könyvet lapozott, melyről úgy tartják Shakespeare egyik forrása volt, a dán herceg, Amleth története mellett az oldalszélen halvány tintajelekre lett figyelmes.

Casson úgy véli, hogy több mint egyenlő esély van arra, hogy a jeleket Shakespeare készítette. „Kit érdekelhetett ez a szöveg a 16. század végén? Csak egy bizonyos személyt érdekelhetett, és ez Shakespeare. Senki más nem mutatott határozott érdeklődést a szöveg iránt” – mondta a kutató, aki részleteket mutatott be a British Library folyóiratában.

Annak ellenére, hogy a jegyzetek nem dátumozottak, Casson két okból is úgy véli, hogy a Hamlet előttiek, amit 1601 körül írt. Először is, a könyvben egy szövegrészletet húztak alá, amikor lefordították: „Az öröklési jog jobb mód (király választására), mint a választás.”

Casson egyik érve hogy ezt a mondtatot 1603 után „senki nem húzta volna alá, hiszen I. Jakab már elfoglalta a trónt, ráadásul két fia is volt.”, továbbá a másik érve a hitelesség mellett, hogy „a jegyzetek nem említik a színházi előadást sem. Pedig, ha a játék után jegyzeteltek volna, akkor odaírták volna: ez Shakespeare Hamletje.”

Casson szerint a jegyzetek további bizonyítékai vitatott elméletének, miszerint Sir Henry Neville, I. Erzsébet udvaronca lett volna a szerzője Shakespeare darabjainak. Casson 2016-os könyvben írt erről. Szerinte ezeket a  széljegyzeteket is Neville készítette, hiszen az udvaronc franciául olvasott és írt, és a könyveit görög gammás feljegyzéseket tartalmaznak, mint amelyek a most előkerült példányban is vannak.

Casson azt is állítja, hogy Neville élete tükrözi Shakespeare karrierjének ívét. Továbbá, ahogy Leonardo da Vinci és Michelangelo, akik nem írók, hanem szobrászok, festők voltak, ők is írtak leveleket. Shakespeare-nek viszont nem maradtak fenn levelei. A szülei írástudatlanok voltak, ahogy a lányai is azok maradtak. Felteszi a kérést, hogy „hogyan válik a valaha volt legnagyobb íróvá valaki, ha a családja írástudatlan?”

Ismert Shakespeare szakértő, Sir Brian Vickers viszont nem ért egyet Cassonnal. Véleménye szerint állításai „Tipikus példái a sznobizmusnak és a tudatlanságnak.”

Véleménye szerint Shakespeare korában „London tele volt könyvekkel, a bárd széles választékból válogathatott, és nyilvánvalóan elég fogékony elme volt. Miután különböző szerepeket játszott, belülről ismerhette meg a dráma összefüggéseit. Mindenekelőtt nagyszerű képzelőerővel rendelkezett, és nem volt szüksége arra, hogy Velencébe menjen, és ott megírja A velencei kalmárt, vagy az Othellót. Ami a leginkább csüggesztő a Cassonhoz hasonlókban, hogy elutasítják Shakespeare kreatív képzeletét."

John Mullan, az UCL angol professzora szintén vitatja Casson elméletét: „Rengeteg bizonyíték van rá, hogy Shakespeare éppen olyan volt, amilyennek régóta véljük" – mondta.

Forrás: theguardian.com