Shakespeare bármit elvisel

Shakespeare VI. Henrik és V. Henrik darabjaiból készít filmet a Netflix The King címmel. A főbb szerepekben olyan sztárokat láthatunk viszont, mint Johnny Depp lányát, Lily-Rose Deppet, Robert Pattinson, a Twilight-filmek sármos vámpírját valamint Timothée Chalamet, aki a Szólíts a neveden című film révén vált ismertté.

A film a százéves háború idején, 1415-ben fog játszódni, és készítői úgy jellemezték, mint „a Trónok harca és Shakespeare” találkozását. A film forgatása júniusban kezdődik, az imdb adatlapját pedig itt találjátok.
Shakespeare-t egyébként kifejezetten kedvelik a filmesek. Műveit olyan fontos filmes alkotók dolgozták fel, mint Laurence Olivier, Orson Welles, majd Peter Brook, Roman Polanski, Franco Zefirelli és Akira Kurosawa. Bár pontos adataim nincsenek, de véleményem szerint nincs még egy ilyen szerző, akinek műveit ennyiszer apatálták volna filmre.

Tündöklése a némafilm-korszakban még a 19. század legvégén kezdődött, amit egyre csak követtek a későbbiek. Az első angol hangosfilm az Ahogy tetszikből készült 1936-ban. Külön érdekessége, hogy a budapesti születésű Paul Czinner rendezte. Azóta már sok mindent láttak a bárd darabjai, de a történetek hihetetlenül kopásállónak és rugalmasnak bizonyultak. Bármeddig kalapálják, formálják őket, nem veszítenek jelentőségükből, hanem más és más, eleddig ismeretlen vonásukat villantják fel.

Részlet a Sok hűhó semmiért Kenneth Branagh-féle nagyszerű feldolgozásból

Készült szabvány-filmmusical a Makrancos hölgyből (Csókolj meg, Katám! 1953), űrutazásos science fiction a Viharból (Forbidden Planet – Tiltott bolygó, 1956), Falstaffjából és Harry herceg a IV. Henrikből melegprostituáltként is megállta a helyét (My Own Private Idaho – Otthonom, Idaho, 1991), sőt emlékezetes volt az is, amikor Macbeth Skócia trónja helyett egy Pennsylvania állambeli kisvárosban üzemelő hamburger-sütődének a megszerzéséért indult harcba (Scotland, PA, 2001).

Részlet a William Shakespeare’s Romeo+Juliet 1996-os filmből

De mindannyian emlékezhetünk a Rómeó és Júlia tragikus históriájának két egészen eltérő feldolgozására: láthattuk New York-i huligánbandák háborúskodásáról szóló filmmusicalként (West Side Story, 1961) és latin-amerikai maffia-környezetben, videoklip-stílusban is (William Shakespeare’s Romeo+Juliet, 1996). Ha ez nem lenne elég, akkor még ott vannak azok a filmek, melyeknek főhőse maga a bárd. Ezek közül talán A szerelmes Shakespeare volt a legemlékezetesebb.

Egy biztos, Shakespeare halhatatlan. Hiába merül fel időről időre, hogy nem Shakespeare írta a drámáit (itt és itt olvashattok erről), a műveket ez nem érdekli. Túlélnek mindent, népszerűségük pedig töretlen.

Forrás: wmagazine.com és filmvilag.hu