Sapkowski fut a pénze után

Döntésében akkor az is közrejátszott, hogy a kilencvenes években korábban elkezdtek készíteni egy játékot a könyvek alapján, ám végül sosem adták ki, és a projekt elakadt. Így a szerző nem bízott az új csapatban. Meglehetősen rosszul tette, mert a CD Projekt stábja három sikeres játékot készített, és már az első kettő is sikeres volt, a nagy áttörést a 2015-ös harmadik rész hozta meg. A játékból mostanra 33 milliónál is több példány fogyott világszerte.

Az első, meg nem valósult The Witcher a fejlesztők kommentárjával.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a játékfejlesztő cég eredetileg azt ajánlotta fel az írónak, hogy az elkészült játékok eladásai után fizetne egy bizonyos százalékot jogdíjként, azonban Sapkowski ezt elutasította, és beérte a már említett összeggel.
Sapkowski ügyvédje azzal érvel, hogy a felek közti szerződésben csak az első játék után járó jogdíj kifizetésének a módja volt tisztázva, a második és a harmadik játék után járó jogdíj azonban nem. A lengyel szerzői jogi törvények szerint a jogdíjfizetési kötelezettség utólag is megállapítható a bíróságon, ha kiderül, hogy a jogtulaj a múltban méltánytalanul alacsony jogdíjat kapott a szellemi tulajdonának a használata után.
A CD Projekt szerint a vád alaptalan, véleményük szerint a szerződésben Sapkowski az egyszeri fizetségért cserébe odaadta nekik a játékadaptációk készítésének a jogát, nem kell a további részek után további jogdíjat fizetnie. Ettől függetlenül szeretnék békésen rendezni az ügyet az íróval.
Sapkowski egyébként semmilyen módon sem működött közre a The Witcher játékok készítésében, és a népszerűsítésükben sem vett részt, sőt úton-útfélen hangoztatta, hogy a könyvek sikeréhez nem járult hozzá a számítógépes adaptáció, hanem éppen fordítva történt: a könyvkiadás ágyazott meg a játékoknak.

mindennapkonyv.hu / origo.hu