Prűdebbek a mai fiatalok?

John Cleland Fanny Hill – Egy örömlány emlékiratai című könyvét, mely egy idősödő kurtizán botrányos életét beszéli el, a diákok kérésére kivették a tananyagból. A regény eredetileg 1748-ban jelent meg; a pornográfia újonnan megjelenő formája már akkor felháborította a cenzorokat és az egyházat. Úgy tűnik, a mű 270 évvel később újra botrányt okoz, ám ezúttal nem papok és cenzorok ízlését sérti, hanem a 2010-es évek fiataljait, a „hópehely generáció” tagjait.

A „snowflake generation” kifejezés első része Chuch Palahniuk 1996-os legendás Harcosok klubja című regényéből ered. Mind a könyvben, mind az abból készült filmben elhangzik a következő mondat: „You are not special. You are not a beautiful and unique snowflake.” A kifejezést 2016 óta a mostani évtized fiataljaira használják, akik bizonyos kérdésekben sértődékenyebbek és érzékenyebbek a korábbi nemzedékeknél.
Judith Hawley, aki 18. századi irodalmat tanít a Londoni Egyetemen, a The Times című brit lap hétfői számában azt mondta, a regény a diákokkal való egyeztetés után került ki a tananyagból, pedig évtizedekig szerepelt a fősodortól eltérő irodalmi törekvéseket bemutató kurzusokon.
A professzor a BBC rádióadásában megerősítette, hogy a diákok más művekre is panaszkodtak, köztük Emma Donoghue A szoba című könyvére, egy anyjával együtt fogva tartott kisfiú történetére – amelyből nemrég nagy sikerű film készült –, de még az olyan klasszikusokra is, mint a Lear király.
   Utóbbival kapcsolatban a The Times arról kérdezte Judith Hawleyt, hogy a diákok mi kivetnivalót találnak Shakespeare művében. „Eltekintve a szemkivájástól és Cordelia halálától? Ami a legjobban sérti a diákokat, az a nők elleni erőszak és az öngyilkosság ábrázolása” – válaszolta a professzor. Elmondta, érkeztek panaszok Chinua Achebe Széthulló világ című kötetére is, de nem amiatt, ahogyan a nigériai író bemutatja, milyen borzalmas hatást gyakorolt a brit gyarmatosítás egy nigériai törzsre, hanem azért, mert az egyik szereplő veri a feleségét, majd öngyilkosságot követ el.
   A diákok kérésére az 1660 és 1780 közötti „ellenzéki” irodalmat bemutató kurzus olvasmánylistáján szereplő könyvek mellé figyelmeztetést mellékelnek. Ebben emlékeztetnek arra, hogy a 18. századi szövegek néhol a kor kellemetlen előítéleteit tükrözik és a faji előítéletek, a szexuális erőszak és az, hogy az emberek ártottak önmaguknak, része volt az akkori társadalomnak, mint ahogy bizonyos formákban a mainak is. A hallgatókat bátorítják, hogy forduljanak a tanárokhoz, ha aggodalmaik támadnak.
   Judith Hawley szerint nem szabad felnagyítani az arról szóló vádakat, hogy a diákok el akarnák fojtani a szólásszabadságot az egyetemen. „Reméljük, hogy sikerült egyensúlyt találni, és bátorítani tudjuk a bonyolult kérdésekről szóló párbeszédet anélkül, hogy megnehezítenénk azon diákok dolgát, akiknek esetleg kifogásaik vannak” – fogalmazott a professzor a tananyagra utalva.