„Őszinte akartam lenni” – Szilasi László a Margó Fesztiválon

„Az emberben van lelkiismeretfurdalás, hogy életben maradt, mert ebbe bele szokás halni” – mondta Szilasi László új könyve, a Luther kutyái bemutatóján. A kötet személyes hangvételű vallomás a szerző agydaganatáról és felépüléséről, mely bár dokumentumokon alapszik, nem azonos azok összességével, hanem túlmutat azokon.

Elek Ferenc színművész Szilasi László Luther kutyái című regényéből olvas fel / Fotó: Oláh Gergely Máté

 

A beszélgetés Elek Ferenc felolvasásával indult, és az elhangzott részletból megtudhattuk, hogy az elbeszélő életéből, aki azonosíthatónak tűnt magával az íróval, egy roham nyomán elveszett 48 óra. A könyv pedig kísérlet arra, hogy az írás segítségével visszahódítsa az elveszett időt.

Németh Gábor, a szerző barátja, beszélgetőtársa elsőként az önsajnálatról kérdezte Szilasit, aki elmondta, hogy szokta magát sajnálni, mert úgy gondolja, ez a segítségkérés egy fajtája. Majd kitért arra, hogy mennyire megviselte nemcsak maga a betegség, hanem az időkiesés is. Úgy érezte, hogy eltűnt a világból. Ráadásuk nemcsak a rosszullét és kórházi ébredés közt eltelt idő veszett el, hanem az azt megelőző egy nap is.

Az eltűnt idő nyomába négy ember – egy barátja, egy egykori tanítványa, valamint korábbi és jelenlegi felesége – segítségével, velük beszélgetve próbálta rekonstruálni a történteket. Négy különböző történetet meséltek el, amelyek olykor azért összecsengtek. Szilasi először megpróbálta az interjúkat csak pusztán egymás mellé tenni, nem akart retorikát használni, de a nyelv és a valóság nem fedi egymást, és ezért szükséges volt, hogy ezeken még dolgozzon. Végül mindehhez hozzáfűzte, hogy tulajdonképp maga sem tudja, hogy mit akart ezzel a könyvvel.

Németh Gábor felhívta a figyelmet arra, hogy a könyv két szövegrétegből áll, amit a szedéssel különböztet meg a szerző. Normál betűvel a tények, a dokumentumok, míg dőlt betűvel Szilasi korábbi testi tapasztalatairól beszámoló történetek olvashatók. Erre reagálva a szerző elmondta, hogy a rendszerváltás környékén nem voltak műfajok, de húsz évvel később visszatért az igény, hogy címkézzük a szövegeket. Emiatt azok homogénné váltak, viszont ő maga, és azok az olvasó emberek, akik körülötte vannak, épp ezért már nem szívesen vesznek kézbe vaskos könyveket, mert legtöbbjük ugyanolyan végig.

 

 

Szilasi László és Németh Gábor / Fotó: Oláh Gergely Máté

 

A beszélgetés végén szóba került, hogy az emberek az agydaganat és az azt követő műtét nyomán gyakran megváltoznak. Egy férfi például, aki a fején véletlenül átlőtt egy vékony vasrúdat, a felépülése után teljesen kivetkőzött magából, és agresszíven kezdett viselkedni. Németh Gábor elmondta, hogy Szilasit korábban egyfajta „metafizikai jellegű udvariasság” jellemezte, ami úgy érzi, eltűnt belőle, és nyersebb, érdesebb lett a személyisége. Majd kitért arra is, hogy a barátja mindennapjainak korábban alapvető keretet adott a hit és az Isten. A szerzőt arról kérdezte ennek kapcsán, hogy mennyiben változott meg a transzendenshez való viszonya a betegség után?

Szilasi hangsúlyozta, hogy a könyv írása során nem akart mást, csak őszíntén beszélni. Majd a hit kapcsán kitért arra, hogy a regény címe is erre vonatkozik, majd elmesélt egy történetet. Luther, mikor már nem utazgatott, barátaival minden este beszélgetett. Ezekből állt össze az Asztali beszélgetések című mű. A reformátornak volt egy kutyája, aki mindig ott volt velük az asztal mellett, és miközben ettek, végig követte, ahogy kézről kézre jár a hús. Egy alkalommal Luther azt mondta barátainak a kutyára mutatva, hogy „Na látjátok, ez az ima”. Mindezt Szilasi azzal egészítette ki, hogy elmondta, mikor nagy bajban volt, és a betegséggel kellett megküzdenie, hirtelen azt vette észre, hogy nem imádkozik. Aztán, ahogy tovább gondolkozott, arra jött rá, hogy az az állapot, amiben van, az az ima maga.

Végül arról vallott, hogy a betegség egy bizonyos pontján úgy tűnt, hogy nem fog tudni többé irodalommal foglalkozni, ugyanis képtelen volt egy SMS-nél hosszabb szöveget elolvasni. Mikor elővette a könyv vázlatait, amin a betegség előtt dolgozott, úgy érezte, hogy nem ért belőle semmit. Amikor újra olvasni tudott Karinthytől az Utazás a koponyám körült és Melville-től a Moby Dicket vette kézbe. Ehhez Németh Gábor annyit fűzött hozzá, hogy a könyvben Kertésztől Sebaldig számtalan utalás található.

 

Hományi Péter

Fotó: Oláh Gergely Máté


vásárlás ►tovább ►
ISBN: 9789631436778
Megjelenés: 2018-06-05
méret: 125 mm x 197 mm

Szilasi László

Tovább
Ez is érdekelhet:

HÍREK
2019-11-11 09:52:00

Könyvterápia, avagy melyik klasszikus regény olvasásába kezdjünk a hideg napokon?

Tovább
MINDENNAPI
2019-11-12 16:07:03

Ősi válaszok mai kérdésekre – Boldizsár Ildikó: Mesék a csodakertről

Tovább
INTERJÚ
2019-11-18 15:36:45

„A lányom hamarabb kezdett írni, mint én” – Interjú Nyáry Lucával és Krisztiánnal

Tovább

Beszámoló Szilasi László Luther kutyái című kötetének bemutatójáról.

Honlapunk cookie-kat használ az Ön számára elérhető szolgáltatások és beállítások biztosításához, valamint honlapunk látogatottságának figyelemmel kíséréséhez.
Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába. A cookie-k kezeléséről IDE kattintva tájékozódhat. Értem