Michel Houellebecq az Osztrák Állami Díj 2019-es nyertese

Dicsérő szavak

A Mozarteum Egyetemen megrendezett díjátadón Alexander Schallenberg, Ausztria kulturális minisztere adta át az elismerést az írónak. Elmondása szerint a díj célja nemcsak az, hogy elismerje a jelentős irodalmi művek alkotóit, hanem elsősorban az, hogy hozzájáruljon a kulturális egyetértéshez és a kulturális párbeszédhez Európában. Az eseményen Daniela Strigl irodalomkritikus laudálta az írót.

A díjról döntő zsűri indoklása szerint „Houellebecq dacos és öntörvényű életművének megalkotójaként az európai kortárs irodalom egyik legbefolyásosabb hangjának számít. Szövegei különös érzékenységet mutatnak a társadalom robbanásveszélyes kríziseihez fűződően, művészetére a tárcairodalom megújítójaként is tekinthetünk.” Houellebecq a korabeli munkaerőpiac világával, a géntechnológiával, a vallási fanatizmussal és a szexualitás jelenkori helyzetével foglalkozik szövegeiben, amelyet a zsűri a túlzásművészet fogalmával jellemzett. A méltatás szerint alkotásai folytatják a 20. századi irodalom azon hagyományát, mely az önéletrajz és az írott mű, a művészet és a valódi élet között húzódó határ átlépésére törekszik. Schallenberg a laudációhoz még hozzáfűzte, hogy „Houellebecq egy a társadalom törvényszéki szakértői közül, akik művészetükön keresztül elénk tárják, hogy semmi sem magától értetődő, hogy egyetlen generáció sem pihenhet, hanem harcolnia kell az értékei megőrzéséért.”

Előzmények

Houellebecq pódiumbeszéde előtt Sascha Oskar Weis egy prológusban emlékeztette a nézőket az 1968-as állami botrányra, amikor Thomas Bernhard köszönőbeszédében az osztrákokat „apatikusnak” és „agóniás teremtményeknek” nevezte, aminek a hatására az akkori kultuszminiszter, Theodor Piffl-Percevic felháborodottan hagyta el a termet.

A szerző nem hazudtolta meg önmagát

Egy kósza „Ah, merci...” felütést követően Houellebecq köszönőbeszédében elmondta, meglepőnek tartja, hogy írók díjakat kapnak, mintha az emberiség jótevői volnának, holott többnyire egyáltalán nem azok, és nem is állítják ezt magukról. „Nemritkán nemcsak önmagukat, hanem az egész társadalmat megvetik, és sokan úgy vélik, jó dolog lenne az emberiség eltűnése.” Ráadásként Thomas Bernhard meglehetősen provokatív mondatát idézte, amelyet az osztrák szerző egykor barátjának, Paulnak – Ludwig Wittgenstein unokaöccse – mondott: „Egy díjat átvenni már maga a perverzitás, de egy állami díjat átvenni, na, az a legnagyobb.” Amikor újraolvasta Thomas Bernhard műveit, Houellebecq-nek először hangosan kellett nevetnie. Csak egy újabb olvasással szűnt meg ez az érzése, mihelyst felismerte, hogy mennyi agresszív erőt rejtett írójuk a szövegekbe. „Humoros művek megalkotása kiváló módja annak, hogy agressziónkat elfogadhatóvá tegyük.” A francia író továbbá azt tanácsolta a publikumnak, hogy vigyázzanak a túlzott udvariassággal. „Az udvariasság képmutatás, egy nagy szociális erény. De ha az ember alkot, az udvariasság művészi hiba, amit Thomas Bernhard nem követett el. És én sem, legalábbis remélem.”

Korábbi díjazottak

Az Osztrák Állami Díj az Európai Irodalomért elismerést 1965 óta adják át egy európai szerző nemzetközi figyelmet keltő irodalmi munkásságáért. Az osztrák állami irodalmi díjat – amellyel 25 ezer euró honorárium is jár – az utóbbi években megkapta Patrick Modiano (2012), John Banville (2013), Ljudmilla Ulickaja (2014), Mircea Cartarescu (2015), Andrzej Stasiuk (2016), Karl Ove Knausgard (2017) és Zadie Smith (2018).

mindennapkonyv.hu / kleinezetiung.at

A kép forrása