Mesterséges intelligencia és olvasás
Úgy tűnik, a mesterséges intelligencia előbb-utóbb mindenkit helyettesíthet, olyannyira, hogy még a művészek munkája is feleslegessé válhat. Nemrég egy MI által írt regény majdnem rangos japán irodalmi díjat nyert, és bár az elismerés részben a program alkotóit illeti, elgondolkodtató, hogy a sikerben nem elhanyagolható az algoritmus szerepe sem. Hogy mit hoz a jövő, még nem tudni, de egy nemrég közölt tanulmány egészen újszerű megközelítéssel vizsgálta a könyveket.A Hednometer elnevezésű algoritmus mindeddig az emberek boldogságát vizsgálta a Twitter bejegyzéseik alapján, ám most a kutatócsoport a Gutenberg Projecten található több mint 20.000 ingyenesen hozzáférhető e-könyv vizsgálatával bízta meg. A kutatás során, melyben Kurt Vonnegut megfigyelései nyomán azt vizsgálták, hogy milyen érzelmi ívet írnak le a történetek, a következő típusokat vizsgálták, melyeket a regényírók egy történet megalkotása során használnak:
1. Szegényből gazdag (emelkedő)
2. Gazdagból szegény (csökkenő)
3. Ember a lyukban (csökkenő aztán emelkedő)
4. Ikarosz (emelkedő aztán csökkenő)
5. Hamupipőke (emelkedő, csökkenő és emelkedő)
6. Oidipusz (csökkenő, emelkedő és csökkenő)
Az eredmények igazolták a hat érzelmi ív létezését, melyek valóban jellemzik a történeteket, és bizonyították, hogy jelentősen hozzájárulnak a könyvek sikeréhez. A MI Vonneguttal szemben, aki elvetette a szegényből gazdag típust, megállapította, hogy történetek egyötöde épp ebbe a kategóriába sorolható, sőt, ez az ív sokkal népszerűbb, mint az Oidipusz, Az ember egy lyukban vagy akár a Hamupipőke, melyet az amerikai író a nyugati kultúra legfontosabb történetmesélési ívének nevezett, mivel az Újszövetség szövegében is megfigyelhető.
J. K. Rowling Harry Potter és a Halál ereklyéi című könyvének érzelmi íve.
A Hednometer kutatói a jövőben azt szeretnék bebizonyítani, hogy a nyelv és matematika tulajdonképpen felcserélhető. „A történetek a művészetben, a nyelvben és a fizika matematikájában is kódolva vannak” – írják tanulmányukban. „Egyenleteket használunk, hogy leírjuk a minket körülvevő világot.” Ha elfogadjuk azt a feltevést, hogy a mondatok és a kódsorok ugyanazokat a történeteket mondják el másképp, akkor talán ott nem is annyira nagy a különbség az emberek és a gépek között, mint gondolnánk.
Forrás: openculture.com
Borítókép: sciencefriday.com
