Különc írók különös foglalkozásai

A tűzjelző

Az Úton szerzője, Jack Kerouac fiatal korában nemcsak az írói vénájával tűnt ki. 1939-ben a Columbia Egyetemen ösztöndíjat kapott mint amerikai futball játékos, ám a sors fintora, hogy első évében eltört a lába, így nemcsak a sportkarrierje lett oda, hanem az egyetemet is otthagyta. Az ezt követő években Kerouac különböző munkákkal próbálta fenntartani magát: dolgozott benzinkutasként Hartfordban, de volt mosogató, fedélzeti matróz, éjjeli őr, vasúti fékező és gyapotszedő is. Az előbb említett alkalmi melói közül kettőt külön is kiemelhetünk: egyrészt a Pentagonnál dolgozott építőmunkásként, másrészt 1956 nyarán az Egyesült Államok és Kanada nyugati határának közelében található Desolation Peaknél volt tűzjelző. Utóbbi „munkahelyén” szerzett tapasztalatai később olyan műveiben köszöntek vissza, mint A Dharma csavargói, A magányos utazó és Az elhagyatottság angyalai.

A dohányzó Kerouac. / A kép forrása

A jegyfoglalási ügynök

Harper Lee mielőtt még híres íróvá vált volna, jogot tanult az Alabamai Egyetemen (amelyet nem fejezett be), majd 1949-ben New Yorkba költözött, ahol éveken keresztül jegyfoglalási ügynökként dolgozott az Eastern Airlines és a British Overseas Air Corporation nevű légitársaságoknál. Az, hogy később világhírű írónő lett, egy barátjának köszönhető: 1956 karácsonyán egy bizonyos Michael Martin Brown (aki zeneszerzőként és szövegíróként dolgozott a Broadway-en) felajánlott neki egy évi fizetést, hogy minden erejével az írásra tudjon koncentrálni. A többi pedig, ahogy mondani szokták, történelem: pár évvel később megjelent a Ne bántsátok a feketerigót! című regénye, amely szinte azonnal a modern amerikai irodalom egyik legfontosabb műve lett.

Harper Lee a bíróságon. / A kép forrása

A reklámszövegíró

A modern sci-fi irodalom egyik ismert alakja, Kurt Vonnegut is számos szakmával próbálkozott, mielőtt még olyan művekkel ajándékozta meg a világot, mint Az ötös számú vágóhíd, a Bajnokok reggelije, vagy a Macskabölcső. Íróvá válása előtt riporterként dolgozott a City News Bureau of Chicagónál, később pedig a General Electric reklám- és propagandaosztályán kapott állást. A cégnél szerzett élményei (az óramű pontossággal működő ipar és a gépiesített világ lélekromboló jövőképe) később az írói munkásságára is hatással voltak. 1951-ben otthagyta a GE-t, Massachusettsbe költözött a családjával, ahol az első regénye megjelenése előtt angoltanárként, reklámszövegek írójaként és autókereskedőként kereste a kenyérrevalót.

Kurt Vonnegut cigarettázik. / A kép forrása

 
A rovarirtó

William S. Burroughst a beatnemzedék egyik legmeghatározóbb alakjaként tartják számon. Egyik leghíresebb regényéből, a Meztelen ebédből film is készült David Cronenberg rendezésében. Azt azonban nem sokan tudják róla, hogy névrokonához, a Tarzan írójához, Edgar Rice Burroughshoz hasonlóan, aki ceruzahegyezőket árusító ügynökként tevékenykedett, mielőtt befutott regényíró lett volna, szintén érdekes foglalkozást választott magának. Burroughs kártevőirtással kereste a kenyerét Chicagóban, s ezt egy pillanatig sem bánta, olyannyira nem, hogy 1973-ban megjelenő novellagyűjteménye címéül is az Exterminator!-t választotta, amelyet magyarra „bogárirtó szerként” is fordíthatunk. A Meztelen ebéd főszereplője, William Lee sem más, mint egy rovarirtó szerekkel házaló ügynök, aki függőségét az általa árusított porokkal igyekszik enyhíteni. Amikor beszippantja az irtószereket, elborult hallucinációk sora veszi kezdetét. Burroghst tehát megihlette a foglalkozása, amelyet egészen New Yorkba költözéséig űzött. A Columbia Egyetemen találkozott Allen Ginsberggel és Jack Kerouackal, valamint Neal Cassady-vel, akikkel életre szóló barátságot kötött, amely művészetére is nagy hatással volt.

W. S. Burroughs veszélyes fotója. / A kép forrása

A gyapjúkereskedő

James Joyce-ot elsősorban a nagysikerű Ulysses írójaként tartjuk számon. Csak egy hajszálon múlott azonban, hogy karrierje nem fordult más irányba. Joyce ugyanis igen sokoldalú ember volt, rendkívül fogékony volt a nyelvtanulásra, holt nyelveket és ismeretlen tájnyelveket tanulmányozott. De legnagyobb szenvedélye a zene volt: nemcsak énekelt, hanem zongorázott és komponált is. Tehetségét édesapjától örökölte, akit szintén nagyszerű énekhanggal áldott meg a sors. Zene iránti szeretete műveiben is vissza-visszatérő motívum, első versgyűjteménye, 1907-ben Kamarazene címmel jelent meg. A dublini emberek című novellás kötetének megjelentetését 22 kiadó utasította el, így kénytelen volt alkalmi munkákat elvállalni pénzszerzés céljából. Triesztben mozit nyitott, ami hamar csődbe ment, majd gyapjúkereskedésből, nyelvtanításból, újságírásból látta el a családját, éjszakánként pedig bárokban zongorázott és énekelt.

James Joyce profilja. / A kép forrása

A szórakoztatási igazgató

Zabhegyező. Igazi generációkon átívelő regény, sokak kedvence, a mai napig is számos művészt megihlető mű. De gondoltuk volna, hogy írója, J. D. Salinger, 1941-ben, miután otthagyta a kreatív írás kurzust a Columbia Egyetemen, három hétig az M.S. Kungsholm nevű svéd utasszállító hajó „szórakoztatási igazgató”-ja volt. Feladata csupán annyi volt, hogy gondoskodjon a fedélzeten körutazását töltő 1500 ember jókedvéről. Asztalitenisz versenyeket rendezett, valamint táncmulatságokat szervezett a fedélzeten utazó szingli hölgyek részére. Salinger showman karrierje még ugyanabban az évben véget is ért, amikor az Amerikai Kormány lefoglalta a Kungsholmot, hogy háborús célokra használhassa fel a hajót. Kétség sem fér hozzá, hogy az írót azóta is a Kungsholm legénységének leghíresebb tagjaként tartják számon, akit szintén megihletett rövid hajós pályafutása, hiszen a Kilenc történet című novelláskötetében megjelent Teddy egy luxushajó fedélzetén játszódik, az A Young Girl in 1941 with No Waist at All című novellájában pedig konkrét utalást is elrejtett a Kungsholm nevű hajóra.

J. D. Salinger fiatalon. / A kép forrása

A sort még folytathatnánk akár a Száll a kakukk fészkére írójával, Ken Kesey-vel, aki önkéntesként vett részt a CIA pszichológiai tesztjein, miért is ne, LSD-s befolyásoltság alatt. A jogi témájú krimikkel hírnevet szerző John Grishammel, aki kertlocsolással és vízvezeték-szereléssel kereste a kenyerét. Jack London konzervgyári munkás és osztrigakalóz karrierjével, vagy éppen John Steinbeckkel, aki egy haltelepen volt túravezető.

Forrás: szakmaverzum.hu

Borítófotó: minerva90.hu