Kukorelly Endre Facebook posztja.
A kezdeményezésére máris rengeteg felajánlás érkezett, a szerző elmondása szerint legalább százan jelentkeztek már konkrét összeggel. Kukorelly posztja alatt
Nyáry Krisztián, több nagysikerű kötet, többek közt
Így szerettek ők című könyv szerzője megjegyezte, hogy
„a baumgarteni szinthez irgalmatlanul sok pénzre lenne szükség, már ha azt akarjuk, hogy ne egy év alatt fogyjon el a felajánlott pénz, hanem rendelkezésre álljon annyi tőke, amelynek az éves hozamaiból lehet fedezni a díjat és a működés költségeit. A Baumgarten Alapítvány évi 80 ezer pengőből, azaz mai áron kb. évi 70-100 millió forintból működött. (A 20-30-as években egy pengő mai áron 700-1000 forint közötti árfolyamon mozgott. Az irodalmi díj 4000 pengő, azaz 2,8-4 millió forint volt, ebből tízet adtak ki, és ehhez jött 25-30 kisebb összegű segély.) Ennek az éves költségvetésnek a biztosítására az eredeti Baumgarten-örökséget be kellett fektetni. A fő bevételt egy Sas utcai irodaház bérleti díjai jelentették. Ha ma évi 70-100 millió forintot akarnánk költeni, akkor kb. 7-10 milliárd forint értékű kiadható ingatlanra lenne szükség, hogy a dolog hasonlítson Babitsék idejére. Az alapítványi tőke hozama koronként más. A 20-as években 10-12%-os hozamot tudtak elérni, ma ennél sokkal kevesebbet hoz egy biztonságos befektetés. Ha pl. 2,5% os a hozam, akkor 4 milliárd kell évi 100 millióhoz.”
Kukorelly Endre elismerte, hogy a szükséges milliárdnyi összeg nem jön össze fél év alatt, de szerinte
„el lehet kezdeni. (Amikor a Nyugodt Szív-projektet elkezdem [Kukorelly Endre által alapított Nyugodt Szív a Lakhatásért Alapítvány, amely hajléktalanokon igyekszik segíteni] se gondoltam, hogy ezzel megoldjuk a hajléktalanság-ügyet: arra viszont igen, hogy minimum pirulásra késztetjük a döntéshozókat. A magyar társadalom szolidáris, lám, 3 év alatt kisbefizetésekből 5-600 családon tudtunk segíteni.) Meglátjuk: egy éjszaka alatt száz fölött csatlakoztak.”
A Facebookon már létre is jött egy
csoport, ahol máris elkezdődött az alapítvány szervezése.
A Baumgarten-díjat Baumgarten Ferenc Ferdinánd alapította 1923. október 17-én kelt végrendeletében. E szerint tetemes vagyonából „oly komoly törekvésű, akár a szépirodalmat, akár a tudományt művelő magyar írók” részesüljenek évdíj, jutalom vagy segély formájában, akik „minden vallási, faji és társadalmi előítélettől mentesek és csakis eszményi célokat szolgálnak, és így személyes előnyök kedvéért megalkuvást nem ismervén, anyagiakban szükséget szenvednek.”
Amikor az alapító 1927-ben meghalt, a család megtámadta a végrendeletet. A német és magyar írók tiltakoztak a család szándéka ellen. Emiatt csak 1928 áprilisában emelkedett jogerőre a végrendelet.
A díjak odaítéléséről a Baumgarten Alapítvány kuratóriuma döntött melynek tagjai többek közt Basch Lóránt ügyvéd és Babits Mihály voltak. Az első díjakat 1929-ben osztották ki. 1950 októberében megszüntették az Alapítványt, a díj helyét a Minisztertanács által alapított József Attila-díj vette át.