Kétségek könyve – Mán-Várhegyi Réka Mágneshegy című regényének bemutatójáról

Turi Tímea, miután köszöntötte a szerzőt és a közönséget, beszámolt arról, hogy számára meghatározó élmény volt Mán-Várhegyi Réka Boldogtalanság az Auróra-telepen című első novelláskötete. Olyannyira, hogy még mostanság is egy-egy helyzet kapcsán eszébe jutnak a debütkötet történetei.
Mán-Várhegyi Réka elsőként arról beszélt, hogy a regényt közel tíz éven át készült, és a végleges szöveg, amit két évig írt, több regénykezdeményből, regénytöredékből állt össze. Sokat gondokozott azon, melyik a hitelesebb, jobb forma, ha egyes szám első vagy egyes szám harmadik személyben beszéli el a történetet. Végül a gordiuszi csomót úgy oldotta meg, hogy mindkét elbeszélésmódot benne hagyta a könyvben. Míg a könyv két szociológus főszereplőjéről – Börönd Enikőről és Bogdán Tamásról – egyes szám harmadik személyben ír, addig harmadik főhős, a bölcsész Réka egyes szám első személyben szólal meg. Ezzel még inkább játékba hozta Rékát, akit az olvasó természetesen önkéntelenül is azonosítani próbál majd vele. Posztmodern játék és posztmodern probléma, vallotta, mentségére talán az szolgálhat, hogy a cselekmény az ezredfordulón játszódik, amikor még ezek a felvetések nagyon is foglalkoztatták a szakmát.

Turi Tímea a pódiumon

Mán-Várhegyi Réka elmondta, hogy sokáig kereste, hogy milyen könyvet írjon. Eleinte szociográfiát, majd szkinhead regényt akart írni, sőt azon is elgondolkozott, hogy marginális csoportok helyett fog beszélni. De írás közben a szöveg lépten-nyomon elkezdett a saját törvényei szerint működni. Mikor Békásmegyerről és szkinheadekről kezdett írni, felbukkant egy nyúl. Megtetszett neki, és bár kicsit kilógott, benne hagyta. Akkor vált világossá, hogy nem fogja megírni a kopaszokról szóló könyvet, amikor ez a nyúl repülni kezdett.
Miközben a regényen dolgozott szembesült saját kétségeivel. Számtalan – főként angol nyelvű – könyvet olvasott arról, hogy hogyan kell megírni egy jó regényt. Eközben pedig rájött arra, hogy nemcsak ő küzd önbizalomhiánnyal, hanem mások is. Ezért arra gondolt, hogy erről fog írni.

Mán-Várhegyi Réka és Turi Tímea

Turi Tímea a regény egyik fontos helyszínét, Békásmegyert szürreális helyként jellemezte. Mire a szerző elmondta, hogy nem azonos a valós Békásmegyerrel, egy időben ezért Auróra-telepnek majd Répásmegyernek nevezte, de ez utóbbi hülyéskedésnek tűnt, ezért maradt az eredeti elnevezés.
A kötet borítóján látható nyúl kapcsán pedig elmondta, hogy a történet magja egy berlini straight edge-es fiútól származik, akivel egyszer beszélgetésbe elegyedett. A fiú egykor szkinhead volt, és az írónőnek elmesélte, hogy amiatt változott meg, mert volt egy nyula, akit elhanyagolt, és az állat meghalt. Amikor ezt megtudta, kivitte barátaival a közeli erdőbe, és énekelve búcsúztak el tőle. Mán-Várhegyi Rékának annyira megtetszett a sztori, hogy beépítette a könyvbe. „Persze nála nem jelent meg a szelleme” – fűzte hozzá.
A regényt nem lehet kulcsregényként olvasni, bár számos minta a valóságból származik, sőt olykor egy-egy fénykép ihlette meg a szerzőt, ezeket később elemelte a valóságtól és megváltoztatta. Turi Tímea a beszélgetés végén ezt a következőképp foglalta össze: „senki se beazonosítható, de könnyen magunkra ismerhetünk.”

Hományi Péter