„Igyekeztem pártatlan lenni, ahol csak lehetett” – Interjú Csillag Leával

Mire számítson az, aki a Cukorvilág című könyvet kézbe veszi? Kultúrtörténeti munkára vagy szaftos bulvárkönyvre?

Mindkét műfajból van benne, a fele kultúrtörténet, a fele mai sztorikról szól, viszont bulvárnak nem nevezném. Akadnak szaftos részek is, persze, de igyekeztem olyan történeteket választani, amelyek nem klisészerűek.

Mi volt az, ami miatt úgy döntöttél, hogy könyvet írsz erről a jelenségről?

Nagyon régen foglalkozom nem klasszikus párkapcsolati történetekkel, és mikor felkérést kaptam a könyv megírására, nem sokat haboztam, hogy elvállaljam-e a munkát.

Értékítélet nélkül csak egy kapcsolattípust szerettél volna bemutatni, vagy van határozott véleményed a kérdésről?

A könyvben felmerülő kérdésekről és dilemmákról van határozott véleményem, de igyekeztem pártatlan lenni, ahol csak lehetett. Mivel ez egy nagyon szövevényes téma, és kapcsolódik a házasságról illetve a prostitúcióról alkotott elképzelésekhez is, olykor elkerülhetetlen volt az állásfoglalás.

Miért álnéven írtad a Cukorvilágot? Ennyire kényes lenne ez a téma?

Igen, a téma elég rázós, ráadásul egy hardcopy kiadvány [szerk.: nem online] szerzőjeként még az álláspontomat sem tudom megvédeni a vitatkozni szándékozó olvasók előtt. Jobb a békesség, amúgy sem szeretem a nyilvánosságot, inkább álnéven írok.

„Nagy mértékben attól függ az emberek véleménye, hogy prostitúciónak tartják-e a sugaringot” / fotó: nypost.com

Milyen forrásokból dolgoztál? Hogy állt össze a kézirat?

Rengeteg magyar és külföldi forrást olvastam el hozzá, a legfontosabbak a könyv végén szerepelnek is. Nagyon régen foglalkozom régi és modern irodalommal, illetve a párkapcsolatok működéséről szóló pszichológiával, vagyis nem a nulláról indultam. Leginkább angol nyelvű szakirodalmat tudtam használni. Plusz rengeteg emberrel beszélgettem, leveleztem: így állt össze a könyv sztorizós része.

Mi volt a legérdekesebb történet, amire kutatásaid során bukkantál?

Nem tudnék választani, annyi izgalmas történettel találkoztam. Számomra teljesen idegen világ volt Kína, és nagyon örültem, hogy rábukkantam egy igen részletes tanulmányra, amely a kínai ágyasok rendszeréről szólt. A X-XII. században létezett egy ún. Udvari Szórakoztató Iroda, amelynek kifejezetten az volt a funkciója, hogy olyan lányokat képezzen, akik kellemesebbé tudják tenni az elithez tartozó férfiak életét: állandó feladataik közé tartozott a bankettek, udvari ünnepségek résztvevőinek szórakoztatása. Ezek a kurtizánok kifejezetten állami alkalmazottak voltak.

Tudunk olyan időszakról, amikor a kurtizánokat, kitartott nőket a többségi társadalom nem vetette meg és életmódjuk elfogadott volt?

Igen, az előbb említett példában is erről volt szó, de szintén államilag támogatott kurtizánok dolgoztak a XVI. századi Velencében. A könyvben szerepelnek királyi, császári ágyasok is, akiknek más volt a státuszuk, mint a mai értelemben vett kitartott nőké, de a társadalom időszakonként nagy tisztelettel viszonyult hozzájuk. Máskor meg inkább ócsárolta őket. Akár még egyetlen király különböző szeretőihez is különbözőképpen viszonyultak.

Az USA-ban és Nyugat-Európában hogyan viszonyul a közvélemény a sugaringhoz?

Nagyon vegyes a kép. Vannak harcos feminista ellenzők, de a támogatók illetve toleránsak között is akad feminista. Nagy mértékben attól függ az emberek véleménye, hogy prostitúciónak tartják-e a sugaringot, és ha annak tartják, akkor mit gondolnak a prostitúció létjogosultságáról: legszívesebben betiltanák-e, vagy szükséges rossznak gondolják.

Mit gondolsz, mi az oka annak, hogy itthon ennyire nagy port kavart a  puncs.hu óriásplakát kampánya?

Nem tudom pontosan, mert ahogy hallottam, ugyanez a plakát a környező országokban semmilyen felháborodást nem okozott. Lehet, hogy a magyarokat könnyebb ilyen ügyekben hergelni, vagy a helyi feminista csoportok ügyesebben szervezték meg a tiltakozó kampányukat. Őszintén szólva meglepett, hogy ez ennyire kiverte a biztosítékot, nem tudok rá racionális magyarázatot adni. De oly mértékben eldurvult a dolog, hogy józan vitára nem igazán látok reményt.

Szerinted a jövőben változhat a sugar daddy-k és sugar baby-k megítélése?

Nem vagyok biztos benne, hogy bárki meg tudná mondani, milyen a megítélésük most. Nem szabad abból kiindulni, hogy ugyanannak a néhány értelmiséginek ezerszer idézett cikkeiben mi áll. A legtöbb ember nem tudja, mi az a sugaring, így véleményt se nagyon alkot róla. Az viszont biztos, hogy az emberek véleménye nagyon változékony és manapság a különböző alternatív párkapcsolati formák egyre elfogadottabbak lesznek. Vagy legalábbis lehet már róluk beszélni, még ha nagyon sokan fintorognak is amiatt, hogy nem mindenki fogadja el a hagyományos és monogám formációk egyeduralmát. Nem, mintha a kitartottság ne lenne legalább annyira hagyományos, mint a házasság. A könyvből ez is egyértelműen kiderül.

Hományi Péter