„Ha még nem olvastad, mindenképp pótold” – Marylinne Robinson: Gilead

„Csodálatos, értékes könyv” – írja beszámlójában a kritikus, aki szerint Robinson trilógiájának első kötetét nehéz lehet eladni, hiszen a csendes, szigorú regény, mely egy 77 éves, halálra készülő ember fiktív memoárja, első ránézésre, akár unalmasnak is tűnhet. Pedig finom homorú, bölcs könyv, ami a boldogságról, az örömről, a hitről és a magányosságról beszél.
Robinson a regény keletkezése kapcsán a következőt válaszolta rajongója, Barack Obama kérdésre: „Tollal és üres papírral ültem egy szállodában, amikor megtaláltam a hangot. A könyv első mondata az a mondat, ami akkor eszembe jutott. Fogalmam sincs, hogy ez hogyan történt. Meglepődtem, mert egy férfi szemszögéből írtam.”
John Ames emlékirataival szeretne búcsúzni fiatal feleségétől és hétéves kisfiától. Memoárja lapjain elbeszéli családja történetét, mely apák és fiúk folytonos egymásra utaltsága és a kölcsönös meg nem értettsége láncolataként tárul elénk. Ames jó ember, de jelleme komplikált. Bonyolult barátság fűzi egy lelkésztársához, akinek (a róla elnevezett) fia felelőtlen életet élt. Ames részletesen elmeséli történetét, miközben azon mereng mennyire tisztességes dolog minderről beszélnie. Meg kell-e bocsátania, és ha igen, hogyan? A finoman ábrázolt emberi kapcsolatok hátterében pedig sorsának drámája bontakozik ki. A visszafogottságában is feltűnő könyv nem csak gyönyörködteti olvasóját, de a főhőssel párhuzamosan számvetésre is készteti.
A könyv magyarul Mesterházi Mónika fordításában olvasható, akivel február 7-én lesz beszélgetés a Magvető Cafében többek között Marylinne Robinson könyveiről is.

Forrás: theguardian.com