Grafikus, író és legfőképp költő – Tandori Dezsőtől búcsúzunk
80 éves korában, február 13-án meghalt Tandori Dezső író, költő, műfordító, jelentette be L. Simon László író és kultúrpolitikus a Facebookon. A kötött sapkában járó, madarakkal barátkozó, különféle mániáinak hódoló, öntörvényű művész, a magyar irodalom egyik sokak által szeretett és becsült, különc figurája volt.1938. december 8-án született Budapesten. Nemes Nagy Ágnes volt a gimnáziumi tanára, akinek hamar bekerült baráti körébe. Mészöly Miklóssal, Ottlik Gézával, Mándy Ivánnal s másokkal volt szoros kapcsolatban. Rövid ideig nevelőtanárként dolgozott, majd 1971-től szabadfoglalkozású íróként és műfordítóként működik. Gyermekkorától máig ugyanabban a házban élt Budán, a Lánchíd közelében.
Versei a hatvanas évek közepétől fogva jelennek meg rendszeresen. Első kötete 1968-ban jelent meg Töredék Hamletnek címmel. E kötet azonnal magára vonta az irodalmi közvélemény kitüntetett figyelmét, s általa (továbbá következő kötete, az 1973-ban megjelent Egy talált tárgy megtisztítása által) Tandori a korszak költészeti megújulásának központi szereplőjévé vált; költészetének mind metafizikai mélysége, mind filozofikus játékossága újszerűen és felszabadítóan hatott.
A hetvenes évektől kezdődően Tandori folyamatosan és igen sokféle műfajban publikált: jelentős érdeklődést és visszhangot váltott ki mind állandóan, kötetenként megújuló, folyamatosan új poétikákat kipróbáló költészete, mind széles körű, filozofikus esszéírása (mellyel a magyar és világirodalom és képzőművészet igen sok kiemelkedő alakját és művét is érintette), mind sokoldalúan újító prózaírása (akár önéletrajzi jellegű esszéisztikus fikcióiban, akár a műfaj határait sokfelé nyitogató, saját nevének anagrammájából készített álnéven – Nat Roid – publikált krimisorozatában), mind pedig a minimal art vagy a concept art felé tájékozódó képzőművészeti, grafikai tevékenysége.
Papp Sándor Zsimond 1996-os portréfilmje.
A hetvenes évek vége felé visszavonult az irodalmi élet nyilvánossága elől, s több mint tíz évig csak alkotásaival jelent meg a közönség előtt: életében ettől kezdve nagy szerepet töltöttek be madarai, verebei, akikkel együtt élt, akiknek ápolását és gondozását egyik legfontosabb feladatának tekintette, s akik ez időben keletkezett műveiben is rendkívül intenzív ihletőerővel hatottak.
A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójától kezdve ismét kilépett a nyilvánosság elé: sokat utazott (műveinek kiinduló témái közt ekkortájt jelennek meg a külföldi utazások, s az utazások céljaként a lóversenyek), s gyakran fellépett irodalmi (nemegyszer performance-okra emlékeztető) rendezvényeken, melyeken saját műveinek meglepő és izgalmas interpretátoraként is bemutatkozott. Az első kötete óta eltelt négy évtized alatt rendkívül sokat és sokfélét publikált: önálló köteteinek száma eléri a nyolcvanat, műfordításainak mennyisége oly hatalmas, hogy szinte beláthatatlan.
Az utóbbi években újra visszavonult a nyilvánosságtól, nem adott interjút, nem vállalt nyilvános szereplést és keveset publikált, legutóbb megjelent munkája a 2017-es A szomszéd banánhal című tanulmánykötete volt.
