Feminista alapkönyvek nem csak nőknek

Virgina Woolf: Saját szoba (1927)

A huszadik század száz legfontosabb könyve között van számos lista szerint ez a karcsú esszé. Anélkül, hogy egyszer is használná a „feminizmus” kifejezést, Virginia Woolf alapművet írt a nők helyzetéről, lehetőségeiről, arról a ma már – úgy-ahogy, és legalábbis a világ jelentős részén – elfogadott, de akkor még sokak szemében eretnek gondolatról, hogy a nők is érnek ugyanannyit, mint a férfiak. Woolf könnyed, csevegő hangon elemzi, mi mindenre van szükség a nők egyenjogúságához.

Simone de Beauvoir: A második nem  (1949)

Azt kérdezni, hogy ez a könyv hogyan befolyásolta a nemek politikáját olyan lenne, mintha az kérdeznénk, mit tett valaha a nap a földért. A második nem még mindig aktuális, olyan mint a feminista filozófia anyahajója. De Beauvoir a nemek kapcsán érinti a munkát, a családot, a prostitúciót, az abortuszt és a női alárendeltség történelmét. A második nem nemcsak kulcs a feminizmushoz, hanem maga az esszenciális feminista gondolkodás és létezés.

Betty Fiedan: A női misztikum (1963)

Ez a könyv véres kard volt a hatvanas években, amikor a feminizmus második hulláma söpört végig a világon. Ellenszegül annak a hitnek, hogy a biológia lenne a nők végzete. Ő állította elsőként, hogy a háztartásbeli nők érthetetlen elégedetlenségének, megmagyarázhatatlan szorongásainak oka az a rájuk kényszerített teória, mely szerint életük csak anyaként és a családban teljesedhet ki. Azt javasolta, hogy a nők számára ne a férj és a gyerekek boldogulása legyen az egyetlen elérhető vágy, hanem nekik is lehessenek saját céljaik, önálló identitásuk. A könyv még ma is erős, hatásos, segít abban, hogy megváltoztathassuk alapfelfogásunkat a társadalmi, konzervatív normákkal szemben.

Kate Millett: Szexuális politika (1970)
Ez a könyv beszél először arról az állami törvénybe nem foglalt, hivatalosan tehát nem létező, ám a faji vagy az osztályelnyomást megelőzően létrejött politi­káról, melynek segítségével az egyik nem a másik elnyomására törekszik. A könyv centrális problémája ennek a patriarkális szemléletnek a megjelenése az irodalomban, kultúrában, politikában, mely közvetlenül vagy rejtetten jelentős mértékben korlátozza a nők érvényesülését. Könyvében négy szerző, D. H. Lawrence, H. Miller, N. Mailer és J. Genet írásainak szexuális leírásait elemzi, és kimutatja az azokban tetten érhető szexizmust.

Germaine Greer: A kasztrált nő (1970)

A feminizmus történetének e klasszikusa provokatív olvasmány arról, hogy mit jelent és mit jelenthetne nőnek – és férfinak lenni. Egyszerre dühödt kulturkritika, éles szemű irodalomkritika, kendőzetlen szexuális felvilágosítás, antikapitalista politikai manifesztum, excentrikus vallomás és életvezetési tanácsadó. Erősen kapcsolódik saját korához, dühös és bombasztikus, ezért bizonyos elemeiben mára már elavult.

Susan Brownmiller: Akaratunk ellenére: Férfiak, Nők és Nemi erőszak (1975)

A feminista író fő állítása, hogy az erőszakolók nem szexuális aktusra vágyó emberek, hanem olyan férfiak, akik uralkodni akarnak a másik nem felett, azaz a szex a hatalomgyakorlásról szól. A szexuális támadásokat véleménye szerint az erőszakért és a hatalomért viszik véghez. Cáfolja azt a széles körben elterjedt elképzelést, hogy azok az emberek, akiket megerőszakoltak, megérdemelték a sorsukat. Brownsmiller könyve széles körben hozzájárult ahhoz, hogy segítsen megváltoztatni az emberek hozzáállását a nemi erőszak áldozataihoz. A könyv nyílt hadüzenet az áldozathibáztatás még mindig virágzó kultúrája ellen.

Andrea Dworkin: Közösülés (1987)

Dworkin szerint a heteroszexuális szexben a nők túlságosan alárendeltek és ráadásul ezeket az aktusokat jellemzi a nők degradálására is. Sőt, addig elmegy, hogy az állítja, minden egyes heteroszexuális aktus nemi erőszak. Ő a férfigyűlölő feminista archetípusa. Állításai túl erősek a szexuális erőszakról, a beleegyezésről, ellenben elgondolkodásai kifejezetten eredetiek, érdekesek.

Naomi Wolf: A szépség kultusza (1990)

Wolf állítja, hiába vagy okos, kedves, vicces és dinamikus nő, ha túlsúlyod van, vagy nem felelsz meg az éppen aktuális szépségideálnak. Ez a könyörtelen külső üzenet a társadalmi normák szerint egy nőnek a legfőbb kívánsága kell hogy legyen. Iszonyú teherként nehezedik ez egy, a női szerepekből kitörni kívánó nő számára. A könyv korunk egyik legláthatóbb jelenségét, a szépségnek a kommunikációs csatornákon felénk áradó képeit elemzi. Számos ponton vitatható, de frappáns analízis a nők elnyomásáról.

FORRÁS: theguardian.com