Elif Shafak Hallhatatlan hangok című regénye német fordításban jelenik meg

Száműzetésben

A török írónő Londonban, száműzetésben él, és onnan ír egykori szülőhazájáról, Törökországról: Shafak egyike a kortárs török irodalom legfontosabb szerzőinek, annak ellenére, hogy könyvei elsősorban angolul jelennek meg. Eddig tizenegy regényt jelentetett meg, amelyeket világszerte már több mint ötven nyelvre lefordítottak. Magyarul is olvasható több kötete, a legutóbbi Éva három lánya címmel jelent meg 2017 novemberében.

Mi történik az aggyal a halál után?

Legújabb regényének, melyet Michaela Grabinger ültetett át német nyelvre, az az érdekessége, hogy a története a végével kezdődik. „A vége", ez a bevezető fejezet címe is, és egy halott lány, Leila tudatában találja magát az olvasó. A bizarr jelenet arra a tudományos kutatásra épül, miszerint az emberi agy a halál után még néhány percig funkcionál. Bizonyos esetekben ez akár tíz percig is eltarthat. A kérdés az, mi marad az életből hátra, mire emlékezünk ebben a pár percben? Mi játszódik le az ember agyában?

Kiszolgáltatottság

Leila egy nyomorúságos sorsú, szegény fiatalasszony, aki Kelet-Anatóliából származik, az iráni-török határ közeléből. Gyermekkorában nagybátyja bántalmazta, előle menekült Isztambulba, ahol ismét bántalmazták, és 16 éves korában elkerült egy bordélyházba. Az 1963-as évben játszódó történet karaktereiről az írónő úgy véli, hogy bennük a társadalom kitaszítottjait sikerült megjelenítenie, akik sem nem gazdagok, sem nem rendelkeznek előjogokkal vagy bármiféle támogatottsággal. Szexmunkásokról, transznemű szexmunkásokról ír, prostituáltakról és csavargókról, akik végtelenül magányosak. Akiknek sem jogi, sem szociális védelem nem jár. Akiknek a nagyváros durvasága csak még több fájdalmat okoz.

Fotó a szerzőről. / A kép forrása

Habár a '60-as években játszódik, aktuális problémákról szól

Shafak érinti a vallási fundamentalizmust és az ősi szokásjogot, felvázolja az örmények és a kurdok sorsát, és mesél egy súlyosan kettészakadt országról. Olyan mondatokkal, amelyek nagyon újszerűen hatnak. A Test elnevezésű második fejezetben rövid részletek villannak fel abból az időből, amikor már Leila halála után vagyunk, és arra derül fény, hogy a fiatalasszony milyen fontos szerepet tulajdonít egykori barátainak, hogy a sok szerencsétlenség mellett életének azért boldog pillanatai is adódtak. A Lélek című zárófejezetben egy mesés végkifejletről fantáziál, a halál utáni felszabadulásról, szolidaritásról olyanok irányában, akik az életükben nagyon kevés megbecsülést kaptak.

Az alkotói nyelv kérdéséről

Az írónő büszke kozmopolitaként tekint önmagára. Az alkotás nyelvi megformálásáról úgy véli, a melankólia, a vágy és a szomorúság témáiban inkább törökül tudja kifejezni magát, míg a humor, az irónia és a szatíra angolul sokkal egyszerűbben szólaltatható meg.

Már három éve annak, hogy Shafak legutoljára betette a lábát Törökországba, tíz éve állandó jelleggel Londonban él. Nomád életmódja  során megfordult már rövidebb-hosszabb ideig Amerikában, Jordániában, Németországban, Törökországban és Nagy-Britanniában, több mint egy tucat különböző városban volt lakhelye.

Egy feminista regény a férfiuralommal szemben

Az írónő véleménye az, hogy Isztambul egy nőies város lehetne, ezért legújabb regényében nőkarakterei egy ellenvilágot teremtenek. A Hallhatatlan hangok egy bátor regény a nacionalizmussal, a vallási fundamentalizmussal, a militarizmussal, a babonával és az ősi szokásjogokkal szemben, mindezt egy szabadabb és egyenjogúbb Törökországért.

Forrás: swr.de