Életműdíjjal jutalmazták Végel László munkásságát

Néhány magánszemély nagyvonalú anyagi támogatásával megalakult a Városmajor 48. Irodalmi Társaság Alapítvány, melyet 2018. szeptember 9-én jegyeztek be, s melynek célja a kortárs magyar irodalom támogatása. Az alapítvány székhelye abban a házban, a Városmajor 48/B-ben van, ahol Polcz Alaine és Mészöly Miklós élt és alkotott. E választással az alapítvány tiszteletét szándékozza kifejezni emberségük és művészetük iránt, azt a figyelmes gondoskodást pedig, amellyel a pályakezdő írókat vették körül, példaértékűnek és követendőnek tekintik.

A díjról

Az alapítvány célja tehát, hogy alkotó műhelyt, szakmai fórumot teremtsen a kortárs magyar írók, költők, műfordítók és kritikusok számára, akik egyaránt magukénak vallják Európa és a nemzeti kultúrák alapértékeit, az emberi méltóság és a társadalmi előítéletektől mentes szolidaritás gondolatát, megbecsülik és segítik egymás alkotó irodalmi munkásságát. Ennek keretében író-olvasó találkozókat, felolvasóesteket is rendeznek, ahol az olvasók találkozhatnak a kortárs magyar irodalom kiemelkedő személyiségeivel, első kézből tájékozódhatnak legújabb műveikről, ugyanakkor megismerkedhetnek fiatal tehetséges művészekkel. Évente egy alkalommal életműdíjat is adományoznak.

A kuratóriumról

A kuratórium a Városmajor 48 Irodalmi Életműdíjat első alkalommal, 2018-ban Spiró Györgynek ítélte oda, idén pedig Végel László, Kossuth-díjas író kapja az elismerést.

A kuratórium tagjai: Csáki Judit, Csordás Gábor, Ferencz Győző, Márton László, Reményi József Tamás, Tunyogi László és Vörös T. Károly.

A szerzőről

Végel László a Jugoszláviához tartozó Szenttamáson született. Egyetemi tanulmányait az Újvidéki Egyetem magyar nyelv és irodalom szakán, valamint a Belgrádi Egyetem filozófia szakán végezte. Az 1960-as évektől kezdve a vajdasági magyar irodalom és közélet meghatározó alakja. Először az újvidéki Képes Ifjúság című lap munkatársa, majd 1971-től 1980-ig a Magyar Szó című napilap Kilátó című irodalmi mellékletének szerkesztője. Közben 1965-től 1971-ig az Új Symposion szerkesztőbizottságának is tagja. 1980 és 1991 között az Újvidéki Televízió dramaturgja volt.

Számos nem magyar nyelvű lapnak és folyóiratnak is dolgozott, köztük az újvidéki Polja (1968–1971) című folyóiratnak, a belgrádi Politika című napilapnak, amelynek állandó színikritikusa volt, majd a zágrábi Prolognak (1987-1989).

1992-ben eltávolították munkahelyéről; a délszláv háború alatt többször bujkálnia kellett, miután a miloševići hatalom nemkívánatos személynek nyilvánította.

1994-2002 között a jugoszláviai Soros Alapítvány újvidéki irodavezetője volt. 2002-től a Szépírók Társaságának, 2003-tól a belgrádi Helsinki Bizottság Tanácsának tagja. 2006-2007 között a német DAAD ösztöndíjasa Berlinben.

Műveiben hatásosan boncolgatja a kisebbségi lét jelenségét az emberi alapkérdések tükrében. Írásait angol, szerb, szlovén, német, holland és albán nyelvekre fordították le.

Korábbi elismeréseinek listája: Üzenet-díj (1987), Ady Endre-díj (1993), Szabad Sajtó Díj (1994), Déry Tibor-jutalom (1995), A Köztársasági Elnök aranyérme (2000), A pécsi Jelenkor Kiadó Könyvdíja (2000), Az Év Könyve-díj (2001), Füst Milán-díj (2003), Joseph Pulitzer-emlékdíj (2005), A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2005), Kossuth-díj (2009), Konstantin Obradović-díj (2012), Hazám-díj (2013).

A fejléckép forrása.