Egyedül is boldogulnak – Két gyerekkönyv kicsiknek

Akkor is szeret, ha nincs ott?

Mikor a fiam és a lányom kicsi volt, gyakran a férjem reggeli indulását sírás, hiszti előzte meg. Szegénynek majd megszakadt a szíve, de muszáj volt mennie. A gyerekeimhez nagyon hasonlóan érez Farkas Nóra gyönyörűen illusztrált meséjének hőse, Pötyi, akinek délután már szörnyen hiányzik apukája, aki csak este, munka után jön majd haza. Édesanyja segítségével azonban végigjárják a lakást, hogy felkutassák az apa szeretetének nyomait. Pötyi a játkos nyomozás során pedig megérti, hogy édesapja akkor is szereti, ha épp nincs otthon. Farkas Nóra kedves meséje minden – akár otthon, a bölcsiben, a nagyinál vagy egy kedves ismerősnél – szülő nélkül maradó páréves gyerek számára komoly segítség lehet.
Az én gyerekeim már nagyobbak, így nem tudom kipróbálni, hogy vajon működik-e, de úgy gondolom, hogy beválna, mert az én módszerem is nagyon hasonló volt az „apahiány" kezelésére. Mi ugyanis fotókat, videókat néztünk, amin szerepelt a férjem. Úgy gondolom, hogy ez a könyv ennél frappánsabb és szórakóztatóbb megoldást kínál, kár, hogy csak most kerül a kezembe, mert szívesen kipróbáltam volna a nyomozósdit is.

Az ovi nem is olyan nagy ügy

Hiába mondták többen, hogy a beszoktatás nem nagy ügy, és előbb-utóbb minden kisgyerek megszereti az ovit, én már az egész augusztust végigizgultam, mielőtt a nagylányommal elkezdtük. Ráadásul a fiam akkor még csak egyéves volt, és míg mi az oviban voltunk, anyám vigyázott rá. Végül persze minden ment simán. Az első hét végére már puszit is csak sietve adott, mert rohant a barátaihoz a csoportszobába. Nem hiába, nagyon nyitott, érdeklődő, rugalmas lány, nem úgy mint az öccse, aki idén kezdi. Úgyhogy már épp kezdtem volna újra az idegeskedést, amikor a főszerkesztőnktől kézhez kaptam Finy Petra Óvodások kézikönyve című kötetét. A fiam imádja a könyveket, így rögtön belevetettük magunkat az olvasásba.
Petra könyvében az összes fontos tudnivalóról szó esik, így már nem éri készületlenül a kicsiket semmi, amikor az intézmény falai közé lépnek. Megtudhatjuk, hogy miből áll egy ovis felszerelése, milyen napirend szerint zajlik az élet és az ebédeltetés, és mi történik, ha valaki bepisil. Ráadásul a szöveg apró poénjai tovább oldják a szülőben-gyerekben felgyűlt feszültséget. Dadus néni – dedós néni poénon például az én háromévesem rettentő sokat kacagott. A könyvélményt felejthetetlenné számunkra nagylányom kommentárjai tették, aki minden egyes fejezet kapcsán hosszan mesélte saját élményeit. Bízom benne, hogy ezek után már nem lesz semmi probléma szeptemberben.

H. Nagy Ilka