Dr. Száy Lehel és a bűz – Günther Jakobs és Sophie Schoenwald: A nagy állatkerti fogmosás

Kevés dolog irritál jobban egy mesében, mint az alliteráló tulajdonnevek. A jelenség azért bosszant, mert szerintem ékes tanúbizonyságai annak, hogy a szerző lusta, és a fantáziájával is gondok vannak. Persze mindez a gyerekeket cseppet sem zavarja, így mesélés közben hiába bukkant föl Günther Jakobs és Sophie Schoenwald A nagy állatkerti fogmosásának már a második oldalpárján Menta Márton, a sündisznó, nem tehettem félre a könyvet. De mire a mese végére értünk, már cseppet sem bántam, mert nemcsak rettentő vicces és szórakoztató volt, hanem felettébb hasznos is. Ennyit rólam és az előítéleteimről...

A könyv tulajdonképpen egy hatalmas fogmosás történetét beszéli el. Az állatkert lakói egy napon úgy döntenek, hogy többé nem mosnak fogat. A helyzet azonban már-már tarthatatlanná válik, mivel a bűz miatt a látogatók is kerülik őket. Szerencsére az igazgatónak remek ötlete támad, amiben történetesen a már említett Menta Mártonnak kiemelt szerepe van: az ő segítségével fogják megsikálni az állatok fogait. Hogy hogyan? Az alábbi kép remélem mindent megmagyaráz...

„Szegény kis sünit elfogta a rosszullét, ahogy az igazgató ide-oda rángatta a Sörényessy Leó fogsorán.”

A könyv segít megértetni a gyerekekkel, hogy a fogmosás szuper dolog, hiszen miután alaposan megsikálják a fogait, az oroszlán is ezt mondja, és akkor nem is lehet másként. Mindebből látszik, hogy nem egy unalmas okatatókönyvről van szó, hanem egy bájos és szórakoztató meséről, ami ráadásul még vicces is. A szöveghez remekül passzolnak az illusztrációk, melyek amellett, hogy kedvesek és bájosak, felnagyítják a cselekmény komikus pillanatait, így rengeteget lehet – és nincs jobb ennél – együtt nevetni.

Mikor mesélni kezdtem, mind a három gyerek körém gyűlt, és úgy láttam, le is köti őket a történetet. Ha új mesekönyvvel ismerkedünk, ez általában nem meglepő, ám az engem is megdöbbentett, hogy mikor a középső azt mondta: Még egyszer!, akkor a többiek sem tiltakoztak, sőt délutáni alvásnál és lefekvésnél is újra ezt kérték. Alapvetően bölcsiseknek, ovisoknak szól a könyv, de szerintem egy kisiskolás is jól elszórakozhat rajta. Azt azonban senki se várja tőle, hogy könnyebben fog menni miatta a fogmosás. Középső, hároméves fiamat, aki kifejezetten rajong ezért kötetért – kedvence ezúttal is az elefánt –, minden este kergetem a lakásban fogkefével, és hiába olvassuk a könyvet, ezzel a hagyománnyal egyelőre úgy tűnik, nem szeretne szakítani.

H. Nagy Ilka