De mi rejlik a látszat mögött? – Ferdinand von Schirach: Büntetés - 12 bünügyi eset

Előzetes információk a szerzőről

Mi az igazság? Mi a valóság? Hogyan lettünk azok, akik vagyunk? A szerző soha nem ítélkezik. Nyugodt, távolságtartó derűvel és együttérzéssel teli hangon mesél magányról, a boldogság és kudarc keresésének furcsa módjáról. Igaz történetei rólunk szólnak.

Ferdinand von Schirach ismert emberek, politikusok és az alvilág védőügyvédjeként szerzett hírnevet. 2009-ben jelent meg első könyve, amelyben tizenegy filmszerűen pergő, különleges narrátori hangon előadott jogi esetet válogatott össze saját praxisából. A Bűnös? sikere után 2010-ben napvilágot látott a második kötet, így a szerző rövid időn belül az Ártatlan? újabb meglepő bűnügyi eseteivel Európa-szerte híres íróvá vált. Prózája irodalommá tette a büntetőeljárást, történeteit szikár líraiság, filmszerűen felvillanó jelenetek jellemzik. Tömör, száraz elbeszélései hatalmas érzelmi hatást váltanak ki az olvasókból szerte a világon.

A szerző önvallomása

„Normandiai utazásom után néhány hónappal kezdtem el írni. Besokalltam. Az emberek többsége nem ismeri az erőszakos halált, nem tudják, milyen látvány, milyen a szaga és milyen űrt hagy maga után. Azokra az emberekre gondoltam, akiket védtem, a magányosságukra, az idegenszerűségükre és az önmaguktól való elborzadásukra.

Húsz év védőügyvédi munka után csak egy kartondoboz maradt: apróságok, egy zöld töltőtoll, amely már rosszul ír, egy cigarettatárca, amelyet az egyik ügyfelemtől kaptam ajándékba, néhány fénykép és levél. Azt hittem, könnyebb lesz, ha új életet kezdek, de soha nem lett könnyebb. Mindegy, hogy patikusok, asztalosok vagy írók vagyunk. A szabályok némileg mások, de az idegenszerűség marad, ahogyan a magányosság és minden más is.”

Az új könyvről

Őszintén szólva, még nem értem a végére, de már az első néhány történet olvasása alaposan felcsigázott: egyrészt a szerző a nők és a férfiak helyzetét a bemutatott ügyeken keresztül implicit módon gender szempontból is vizsgálja, illetve a társas viszonyok árnyaltságára, a látszólag perverznek és elítélendőnek tűnő mozzanatok objektív kifejtésére is nagy hangsúlyt fektet, jobban mondva, az összes lehetséges árnyalattal együtt, narratív gördülékenységgel, magától értetődőséggel tár elénk rázós dolgokat. Ez az olvasó iránti bizalmasság és leplezetlen őszinteség rendkívül megnyerő összbenyomást tehet ránk. A 12 bűnügyi eset közül ki-ki megtalálhatja a neki legjobban tetszőt: ezek a szövegek olyan hatást keltenek, mintha egy nagyon jól megkomponált, állandó rendezői gárdával operáló, de nem egymással összefüggő, hanem részről részre önálló epizódokat tartalmazó tévésorozatot követnénk végig. A jog igazságtételébe vetett hitünk garantáltan meg fog rendülni:

„– Nem öltem meg a férjemet. – Ezt úgy mondta, mintha az időjárásról beszélne. – Az jó, de sajnos nem ez a lényeg – mondta Schlesinger. – A kérdés az, elegendő bizonyítéka van-e az ügyészségnek ahhoz, hogy meggyőzze a bíróságot."

Összegzés

Mindazoknak ajánlanám ezt a könyvet, akik az összeesküvés-elméletek mögött mindig sejtenek valamilyen csalafintaságot, az élet logikájának variációs lehetőségeit, a meglepetésekre fogékonyak, akik nemre való tekintet nélkül hisznek az ember esendőségében, akik vágynak valami nagyon tömören felvázolt, ebből kifolyólag megdöbbentően hatásos cselekményvezetésre. Akik sok izgalmas epizódot szeretnének a szerzővel együtt felgöngyölni a német bűnügy világából.

mindennapkonyv.hu / Hajnal Dominik

A fejléckép forrása.