Bereményi Géza önéletrajzi regénye február 20-án jelenik meg

A könyv bevezetője és a regény tere

„A kezdet kezdetén magamban léteztem. Aztán fölém hajolt a legelső másvalaki, akkortól tudok emlékezni. Mint később kiderült, a nagyanyám, Róza volt ő, és akkor kettesben lettünk. Legelőször őt tudtam önmagamtól megkülönböztetni, tudomásom szerint így lettem valaki. Minden valószínűség szerint pelenkázott éppen, amikor felfedeztem. A gondjaira voltam bízva egy szoba-konyhás lakásban, ott fektetett hanyatt a konyha asztalára, hogy tisztába tegyen, közben beszélt hozzám, a meleg leheletek az arcomba csapódtak az orrom és a szemem tájékára. Az ő hangja volt az első hang, amire emlékszem. Gyönyörködve, kacarászva becézett, egyetlen szót hajtogatott, egy nevet, amit ő adott nekem, amin később is csak ő hívott egyedül. Lulikám.” – Így kezdődik a regény. A második világháború után a Teleki téren felnövő gyereket nagyszülei és a piac nevelték. A Teleki tér 9., a piac lüktető, nyüzsgő világa ismerős lehet Bereményi Géza csodálatos filmjéből, az Eldorádóból. 1956-ban tízévesen éli át a forradalom fordulatait, hogy kamaszkori lázadása és ifjúkori indulása egybeessen a Kádár-rendszer megszilárdulásával.

Részlet az Eldorádó című filmből.

Családi örökség(ek)

Bereményi egyszerre figyel a társadalmi közegre, a történelmi háttérre és a családon belüli viszonyokra; arra, hogy kitől mit látott, kitől mit tanult. Ez a könyv az eszmélés, a világba lépés dokumentuma. Érzékenyen elemző, szemléletesen tagolt. Helyenként már-már hűvös részletességgel rekonstruálja és egészíti ki emlékeit, hogy egy jelenetet komplex drámai és epikai egészében elemezzen és ábrázoljon. Így olvashatunk arról is, hogy miképpen ismerkedik meg egy-egy szó vagy fogalom jelentésével és használatával.

A könyv bemutatójának részletei

A Magyar Copperfield című regényt február 20-án 18 órakor mutatja be a Magvető Kiadó a Puskin Moziban. A szerzővel a könyv szerkesztője, Szegő János beszélget. A könyvbemutató, mely a Facebookon is már elérhető, ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Regisztrálni a regisztracio.magveto@gmail.com címen lehet.

A Diftéria című fejezet rövid részlete

„Akkor én csak annyit tapasztaltam, hogy görcsösen kell köhögnöm, nem a szokásos módon. Hogy mindegyik köhögési roham után fulladozni kezdek, mert csak úgy tudom visszahúzni magamba a levegőt rémes nehezen, olyan hanggal, mint amikor nyikorog egy kenetlen ajtó. Az udvaron voltam, amikor rájöttem erre. Ki akartam onnan menni a piacra, a standhoz, Rózához és Sándorhoz, de vissza kellett fordulnom még a kapu előtt. Akkor meg azt kellett látnom, hogy sehol egy felnőtt, csakis macskák az udvaron mindenfelé. Feltűnően sok volt a macska, és mind tudta, hogy én rendkívüli állapotban vagyok, néztek rám és odébb mentek, vagy rám sem néztek, felálltak fektükből, úgy oldalogtak el mind hátra a közelemből, úgy voltak részvétlenek. És teljes valómban mintha én sem vettem volna részt abban a köhögésben meg fuldoklásban, mert közben sokfelé kellett figyelnem. Lépkedtem a nyitott ajtónk felé, mialatt belső képeket is láttam, de elsősorban hangokat hallottam, zakatolást, füttyhöz hasonlót, meg a levegő rémes visszavételét egyszerre vagy egymást követőleg, azt nem lehetett tudni, mert nem volt sorrendben semmi, kivéve a néhányszori köhögéseket, majd aztán a vontatott zajt, amivel a levegő belém nagy nehezen visszajött. Aztán kész, sehol semmi."