„Az élő szerzőknek fogalmuk sincs arról, hogy az olvasó mikor vágja a sarokba a művüket” – Máté Gáborral könyvekről beszélgettünk

Milyen könyvek sorakoznak az éjjeliszekrényén? Melyik az, ami már nagyon rég várja, hogy nekifogjon az olvasásnak, melyik a legfrissebb szerzemény, és melyik könyv az, amelyet mostanság forgat?

Az éjjeli szekrényemen nem azok a könyvek vannak amiket gyakran forgatok vagy nem tudok nélkülözni, mert egy ideje nem találom a módját az ágyban való olvasásnak. Tehát ott azok vannak, amiknek nem jutott hely a könyvespolcomon vagy valamiért lusta voltam visszatenni. Jelenleg például (most néztem meg) Heltai Jenő naplója van ott. Még nincs helye a polcon. De tavasz óta ott maradt. Legnagyobb meglepetésemre Henry Kissinger Kínáról szóló könyvét is valamikor odatettem, mert el szerettem volna olvasni, de nem jutott rá időm. Jelenleg e-book formájában Cserna-Szabó András Az abbé a fejével játszik című könyvét olvasom.

Az olvasnivalót hogy szokta beszerezni? Online rendel vagy inkább a könyvesboltokat preferálja?

A könyvesboltokat jobban szeretem, de egyre gyakrabban vásárolok online és teszem rá a Kindle-re.

Rendez, játszik és az ország egyik legjobb színházát igazgatja. Mikor van ideje olvasni? Ha olvas, hol és hogyan – papíron vagy e-könyvolvasón – olvas a legszívesebben?

Nyilván elsősorban az éppen előadásra kerülő színdarabokat és az ahhoz kötődő szakkönyveket illetve irodalmat olvasom. Általában nyáron jut idő az olyan könyvek olvasására, amiket szerettem volna elolvasni. Különböző ülő alkalmatosságokon olvasok. Nincs is fix helyem. Hol ideülök, hol oda. Egyre gyakrabban e-bookozom. Főleg a szemem romlása miatt. Kedvemre nagyítom a szöveget.

Mi volt Ön számára az utóbbi egy év legnagyobb könyvélménye? Tudna mondani egy magyar és külföldi művet?

Még az év elején végeztem ki Vida Gábor Egy dadogás története című könyvét. Külföldi szerzők közül a nyár elején – egy munka kapcsán újraolvasott – Moby Dick.

Mindent könyvet végigolvas, vagy vannak művek, amelyeket félbehagy? Ha vannak, melyik volt az utolsó, és miért nem fejezte be?

Újabban nem olvasok végig minden könyvet, van úgy hogy egy fontosabb mű kiüt egy másikat, de akad olyan amelyik nem talál el és amikor már azon veszem észre magam, hogy sokadszorra valami egész más jár a fejemben, mint az olvasott szöveg, belátom, hogy nem kell erőltetni. Nevesítésre nem vállalkozom. A könyvben az is jó, hogy az élő szerzőknek fogalmuk sincs arról, hogy az olvasó mikor vágja a sarokba a művüket. Jobb ezt titokban tartani.

Ha csak három könyvet vihetne magával egy lakatlan szigetre, melyik három kiadvány lenne az?

Elvinném a Kindle-t. Nem tudom van-e áramforrás a lakatlan szigeten, ahol fel tudom tölteni a kütyüimet. Nyilván nincs. De a kérdés annyira életszerűtlen, hogy nem tudom komolyan venni. Hogy kerülnék én egy lakatlan szigetre? Repülési katasztrófa után? Egyetlen túlélőként? Magammal vitt könyveim eláznának. Ha egyáltalán lenne rá esély, hogy megtaláljam azokat. És mivel – feltételezhetően – nem lenne úticél a lakatlan sziget, nem is tervezhetném meg a magammal vitt könyveket. Tehát nyilván az éppen esedékes restanciáimat vinném magammal.

Karácsonyra szokott könyvet ajándékozni? Mi alapján választja ki a megfelelő könyvet? Olyan műveket ad szívesen, amit már Ön is olvasott, vagy inkább kritikák, a fülszöveg és a megérzései alapján választ?

Szoktam, persze. Olyan könyveket vásárolok, amikről tudom, hogy az illető, illetők érdeklődési körébe tartoznak. Egyébként általában magamat ajándékozom. Elmegyek könyvet vásárolni, megveszem a könyv ajándékot és mellé beteszek a kosárba 4-5 könyvet magamnak. Ennek nagyon örülök, és csak karácsony este illetve a másnapon kezdem el valamelyiket olvasni.

Mit gondol, mi az, amit csak a könyvek tudnak, szemben például a filmmel vagy színházzal? És fordítva, mit tud egy színházi előadás adni, amit egy könyv nem?

Az olvasás magányos tevékenység, leszámítva azt, mikor a velünk élő állandóan felolvassa azt a pár mondatot, ami neki annyira megragadó az éppen olvasott könyvéből – nem számolva azzal, hogy éppen én is olvasok. A színházban élő emberek teszik ki a lelküket estéről estére és ezt valami furcsa módon több ember nézi egyszerre. Ez elég nagy különbség. A film pedig kizárólag a filmalkotók fantáziája, azt bámuljuk, sok esetben nincs is semmi hozzátennivalónk.

Ha kívánhatna egy könyvet, ami még nem létezik, de szívesen elolvasná, mit kívánna?

Nincs ilyen. Az olvasásban éppen az a jó, hogy nem mi találjuk ki, hogy miről legyen szó.

Melyik író tollából olvasná szívesen a saját élettörténetét?

Nem tudok ilyet. Túlságosan szeretem a saját mondataimat.

Mi lesz a következő könyv, amibe bele fog kezdeni?

Garaczi László Hasítás című regényével tartozom magamnak.

H. Nagy Ilka