A történelem első nagy könyvégetése

A könyvégetés

Az egységes Kínát évszázadig tartó hiábavaló küzdelem után végül i. e. 221-ben Csin Si Huang-tinek sikerült megteremtenie, aki hatalomra kerülése után lefektette az egységes birodalom alapelveit, központosított adminisztrációt hozott létre, szigorú törvényeket adott ki, és hogy a régi arisztokráciát meggyengítse, a hat meghódított fejedelemség vagyonosait családjukkal együtt fővárosába költöztette. A világos törvényekben, a helyesen kiválogatott hivatalnokapparátusban, valamint a jutalmazások és büntetések józan rendszerében látta a kormányzás egyetlen üdvözítő módját, szemben a konfucianizmussal, mely a patriarchális hagyományokon alapult, és a régi arisztokrácia érdekeit szolgálta.
A könyvégetésnek előzménye egy, a hszienjangi császári palotában megrendezett ünnepi lakomán történt vita volt, melyre hetven magiszter volt hivatalos, akik a császár elé járulva hosszú életet kívántak neki. A lakoma alatti beszélgetés során az egyik magiszter felvetette, hogy a császár nem a régi hagyományoknak megfelelően cselekszik, amikor megszüntette a földbirtokok adományozásának gyakorlatát, és így az arisztokraták és főhivatalnokok szinte közemberként kénytelenek élni a birodalomban.
A császár elrendelte a kérdés megvitatását, a választ pedig maga a főminiszter Li Sze fogalmazta meg, akit a hagyomány az intrikák mestereként tart számon. Li Sze kritikus hangvételű, dörgedelmes levélben ítélte el az előző dinasztiák gyakorlatának szolgalelkű utánzását, és megengedhetetlennek tartotta azt, hogy a tudósok, illetve a hivatalnokok a konfuciánus klasszikusokra hivatkozva kritizálni merik a császár által kibocsátott új törvényeket és rendeleteket, ezért javasolta, hogy semmisítsék meg a konfuciánus műveket. Az uralkodó megfogadta tanácsát, és i. e. 213-ban elrendelte a könyvégetést.

A császár portréja egy 18. századi, Kína császárait bemutató albumban.

A fennmaradt források tanúsága szerint az császárt nem a konfuciánusok iránti kérlelhetetlen ellenszenve sarkallta a döntésre, hanem az a politikai kérdés, hogy a korábbi, a Csou-dinasztia gyakorlatának megfelelően a császár rokonai, illetve a főhivatalnokok kapjanak-e automatikusan földbirtokokat, vagy sem. A fennmaradt szövegekből az is kiderül, hogy a könyvek drasztikus cenzúrája nem érintette a „gyakorlati haszonnal” rendelkező műveket, illetve a rendelkezés csak az udvaron kívülre vonatkozott, hiszen a császár közvetlen tanácsadó testületének tagjai tanulmányozásra megtarthatták a tiltott műveket is.

Tudósok kivégzése

Csin Si Huang-ti nem csupán i. e. 213-ban, a könyvégetés kapcsán került összeütközésbe a konfuciánus tudósokkal. A hagyomány úgy tartja, hogy a könyvégetés idején élve eltemetett ötszáz tudós is, pedig a valóságban a könyvégetéshez, de még a konfuciánus tudósokhoz sincs köze az esetnek.

Csin Si Huang-ti néhány évig költséges tengeri expedíciókat finanszírozott a halhatatlanok szigetének felkutatására, abban a reményben, hogy szert tehet az örök élet elixírjére. Ekkoriban kezdett két tudós, Hou és Lu mester káros befolyása alá kerülni, akik ezoterikus taoista mágusokként bevezették a császárt az élet meghosszabbítását célzó ezoterikus praktikákba. A két tudós, miután vállalt feladatukban sorra kudarcot vallottak, a háta mögött kritizálni kezdték, kegyetlennek és zsarnoknak mondták az uralkodót, majd pedig megszöktek az udvarból.

Ez az esemény, valamint más tudósok elszökése, továbbá a Hszü Fu vezette, nagy költséggel járó tengeri expedíció eredménytelensége annyira feldühítették az uralkodót, hogy nyomozást rendelt el az udvarban. A nyomozásnak azt kellett kiderítenie, hogy kik azok, akik álhíreket terjesztenek a köznép megzavarására. A tudós hivatalnokok, hogy magukat mentsék, sorra egymást kezdték vádolni hűtlenséggel, s végül közülük 460 főt bűnösnek találtak a császári tilalmak megszegésének vádjában. Valamennyiüket halálra ítélték, és élve elásták a fővárosban.
Minderre a könyvégetést követő évben, i. e. 212-ben került sor. A császár kivégzésre vonatkozó rendelete ellen egyedül a trónörökös, Fu-szu herceg tiltakozott, akit apja büntetés gyanánt az északon, a hunok ellene harcoló, és a nagy fal építését szervező Meng Tien tábornok mellé vezényeltetett.

Csin Si Huang-ti agyagkatonái.

Nem mind a 460 kivégzett személy volt konfuciánus tudós, és a közkeletű elképzeléssel szemben az sem valószínű, hogy élve lettek eltemetve. Az eseményről elsőként beszámoló Sze-ma Csien által használt keng 坑 szó elsődleges jelentése az, hogy „kivégez”, s csak elvétve, nagyon ritkán jelenti azt, hogy „elevenen eltemet”.

Következmények

Ez a kétségkívül drasztikus és ma már eszeveszettnek tetsző intézkedés több évezredre szóló, súlyos feladatot rótt a klasszikus művek helyreállítói számára. Ma már például csak a címe ismert A zene könyvének (Jüe king 《樂經》), amely egykor a konfuciánus kánon könyvei sorába tartozott, és talán örökre elveszett. Ennek a pusztításnak az eredménye továbbá az is, hogy az Írások könyvének (Su king 《書經》) és a Szertartások feljegyzéseinek (Li csi 《禮記》) szövege ma csak töredékes formájában ismert. A Han-dinasztia császári könyvtárának katalógusa szerint nagyjából az időszámítás kezdetéig mintegy 677-féle könyv létezett, amiből nem kevesebb mint 524, vagyis a teljes könyvállomány 77%-a ma már ismeretlen. Ezek zöme alighanem a könyvégetés áldozata lett.

Csin Si Huang-ti neve kínai írásjelekkel lejegyezve.

A császár mentségére azonban fel lehet hozni, hogy ezzel kívánta elérni, hogy dinasztiája a hagyománykezdésben is újat kezdjen. Azt, hogy teljesen nem akarta a feledés homályába borítani a régi tanokat, és visszavonhatatlanul kiirtani, mutatja az is, hogy minden megsemmisítésére ítélt könyv egy-egy példányát a császári könyvtárban őriztette. Ez a könyvtár azonban i. e. 206-ban a Csin-dinasztia megdöntésekor a fővárossal, Hszienjanggal együtt teljesen leégett.
Az utókor szerencséjére azonban sem Csin Si Huang-ti intézkedése, sem a tűz nem végzett tökéletes munkát a klasszikus könyvek pusztítása terén. Az emberek jobb időket remélve számos módon rejtették el féltve őrzött könyveiket. Barlangok, sziklaüregek védelmére bízták, vagy egész egyszerűen otthonaikba befalazták.

mindennapkonyv.hu / Wikipedia