A Stádium-botrány utórengései

Oravecz Péter az interjúban elmondta, hogy megszégyenítésre és bűntudatkeltésre alapozott játszmákkal használták ki és terrorizálták a befolyásuk alá került fiatalokat. Sokszor tanítási időben kérték tőle, hogy segítsen a kiadó ügyeit intézni. Házalt a kiadó naptáraival, segített egy szálloda összes szobáját festményreprodukciókkal feldíszíteni, sőt tárgyalt az önkormányzattal és a 56-os Intézettel is. Először akkor szállt szembe velük, mikor arra kérték, hogy segítsen egy gyerekszépségverseny megszervezésében. Végül, miután édesapjának is mesélt arról, hogy mi zajlik az költői csoportban, döntött úgy, hogy kilép.
A Szentmártoni Jánossal készült beszélgetés nyomán egy sokkal ellentmondásosabb portré rajzolódik ki. Szentmártoni hangsúlyozza, hogy kapcsolatuk kezdeti időszakára a mai napig jó szívvel tud visszaemlékezni. Kárpáti Kamil segítségével vált költővé, az ő támogatásával tanulta meg a világot a „vers optikáján keresztül nézni és értelmezni", sőt A sivatag kupolája című antológiával kapcsolatban pezsgő, egymást is építő irodalmi találkozásokról számolt be. Ugyanakkor nem tagadja, hogy kemény, sokszor könyörtelen volt Kárpáti, és valóban élt hatalmi technikákkal a fiatalokkal szemben, bár ő úgy érzi, ezek javára váltak. Ő akkor hagyta ott a csoportot, miután megelégelte mester zsarnokoskodását, viszont időről időre azért megpróbálta vele felvenni a kapcsolatot, ám ezeknek a közeledéseknek is vita és újabb távolodás lett a vége.
Szentmártoni kitér arra is, hogy a „füveskerti” költőket (az ötvenes években a váci fegyházban raboskodó fiatal költők), akik közé Kárpáti Kamil is tartozott, a börtönben megnyomorították. „Béri Géza 1979 karácsonyáig bírta a szénlapátolást és az esélytelenséget: önkezével vetett véget az életének. Szathmáry György a forradalom leverése után nem írt többé, bárzongoristaként tengette életét. Tóth Bálint önmaga árnyékává vált élete utolsó szakaszában.” Mindez mentséget nem adhat, de magyarázatként szolgálhat a történtekre.

Oravecz Péter az interjú végén jelezte, hogy visszaadja a Stádium Kiadó vezetője, Kárpáti Kamil által alapított Gérecz Attila-díjat. A kezdeményezéséhez Follinus Anna mellett Oravecz Péter, Nagy Cili, Győrffy Ákos, Király Levente és Grecsó Krisztián is csatlakozott.

A további tizenkét Gérecz Attila-díjas költő (Áfra János, Babarczy Eszter, Izsó Zita, Kele Fodor Ákos, Korpa Tamás, Kulicz Gábor, Lackfi János, Lanczkor Gábor, Mestyán Ádám, Szakács Eszter, Váradi Péter és Weiner Sennyey Tibor) pedig nyilatkozatot adott ki, melyben együttérzésüket fejezték ki az ügy áldozata, Follinus Anna felé, és példaértékűnek nevezték kiállását. Hangsúlyozták, hogy elítélnek minden bántalmazást, ugyanakkor a díjat fontosnak tartják, hiszen az az ígéretes költői debütálások elismerésének mérvadó formájának tekintik, ráadásul a 2003 óta az semmilyen formában nem köthető sem Kárpáti Kamilhoz, sem a Stádium Kiadóhoz.