Egy nagy nemzeti dráma, amit sosem szerettek – A Bánk bán legújabb kiadásának bemutatóján jártunk

A rendezvényen Margócsy hosszan beszélt arról, hogy milyen kártékony, hogy a kiadók rövidítik, egyszerűsítik a klasszikus műveket. Majd rámutatott, hogy Nádasdy Ádám tollából napvilágot látott Bánk bán prózafordítás – melyet a kiadó egyébként az eredeti szöveggel együtt, egyik oldalon Katona szövegét, a másik oldalon pedig a prózai átiratot közli – nem ilyen. Nádasdy ugyanazt írta meg, csupán más szavakkal.

A fordító elmondta, hogy a legnagyobb problémát azok a kifejezések okozták, melyeket ma is használunk, de más értelemben. Ilyen  például a dráma egyik kulcsfogalma: a becsület, mely alatt ma egész mást értünk. Katona korában ezt jóhír, megbecsültség értelmében használták. Ha a mai fogalmaink szerint értelmeznénk, a Bánk bán szövege sok esetben érthetetlenné, értelmetlenné válna.

Kőrizs Imre, Nádasdy Ádám és Margócsy István. / Fotó: prae.hu

Nádasdy a fordítást elsősorban középiskolai tanároknak, diákoknak, azaz az iskolák számára készítette, de bízik benne, hogy a szöveg nemcsak az oktatást, hanem a színházakat is segíti majd. Ugyanis mindeddig, ha egy színház ezzel a szöveggel szeretett volna dolgozni, komoly akadályokba ütközött. Margócsy István ezzel kapcsolatban elmesélte azt az anekdotát, miszerint egy előadáson Sinkovits Imre, a Nemzet Színésze kiesve a szerepéből leszólt a színpadról a közönségnek. Leteremtette őket, mivel láthatólag unták a darabot.

Nádasdy Ádám elmondta azt is, hogy az eredeti Katona szöveg mellett négy német és egy angol fordításból is dolgozott, hogy azok segítségével pontosabb képet alkothasson az eredeti szövegről, hiszen a fordítók jobban ismerték Katona magyar nyelvét, pontosabban értették az egyes kifejezéseket, mint amennyire mi értjük ma.
Nádasdy kitért arra is, hogy bizonyára vitatható, hogy sok esetben meghagyta az eredeti szöveget, máskor viszont lábjegyzetbe menekült. Ugyanis ő nem egy egyszerű parafrázist, nem a nép egyszerű nyelvén akarta elmondani a Bánk bán történetét, hanem egy valódi fordítását akarta létrehozni.

 Kőrizs Imre, Nádasdy Ádám, Margócsy István, Nagy Dániel Viktor és Tenki Réka.

Kőrizs Imre felvetése nyomán szó esett a magyar fordítói hagyományról is, mely nem mert a szövegekhez bártan nyúlni, hanem igyekezett formailag nagyon hű maradni a művekhez, és törekedett egyfajta tökéletességre. Margócsy István ehhez hozzáfűzte, hogy magyar nyelven szinte bármit meg lehet csinálni, ezért afféle sportja alakult ki, melynek ékes példája, hogy egy-egy nagy versnek számtalan magyar fordítását olvashatjuk. A Nyugatosok kezdték el ezt, és Vas István majd Lator László munkássága idején teljesedett ki ez a törekvés.
Nádasdy megszakítja ezt a hagyományt, ő ugyanis egy mű grammatikai struktúráját éppoly fontosnak tartja, mint a hangzást, a szótagszámot vagy a rímképletet.

A rendezvényen Tenki Réka és Nagy Dániel Viktor előadásában hangzottak el részletek Nádasdy Ádám prózai fordításából.

HÁP