A legmagasabb fokú figyelem ugyanaz, mint az imádság

„Karl Ove Knausgård az Őszben (Om høsten) megmutatja bájosabbik oldalát” – írja Paul Sehgal, a New York Times kritikusa. A könyv ma jelenik meg angolul Autumn címen, mely az író Harcom című regényfolyam után indított második sorozatának a nyitódarabja.

A cikk írója már az első soraiban figyelmeztet, hogy más jellegű könyvre számítson az olvasó, mint amilyet a Harcom című sorozat során ismert meg. A könyv Knausgård születendő lányának írt levelével kezdődik, melyben azt írja, hogy szeretné neki megmutatni a világot, azokat a dolgokat, amikért érdemes élni. A könyv tulajdonképpen ennek a levélnek az óriásira duzzadt melléklete. Bár az író egyszer azt nyilatkozta, hogy legalább 300 oldalra van szüksége, hogy megfogalmazza a legegyszerűbb igazságot, ezúttal mindössze hatvan darab, pár oldalas írást ad közre, melyben a tárgyi világot írja le, nagy érzékenységgel és mesés alapossággal.
„Knausgård alámeríti olvasóját az anyagi világba, nemcsak a leírt tárgyak, hanem a mesélés által is. Elbeszél és elmélkedik, miközben kiüríti a mosogatógépet, makarónit főz vagy a gyerekei haját fésüli.” – írja Paul Sehgal. A könyv központi kérdése tulajdonképpen az, hogy ahogy felnövünk, miért nem csodálkozunk már rá a világra. Ezért készíti el lányának személyes enciklopédiáját.
Simone Weil írta, hogy „a legmagasabb fokú figyelem ugyanaz, mint az imádság” – és így van ez Knausgård esetében is.