A huszadik század egy közép-európai értelmiségi szemén keresztül

Závada Pál köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a megújult Tények és tanúk-sorozatban ezúttal egy nem hazai életrajz jelent meg, hanem egy középeurópai asszony sorsát elbeszélő kötet. A könyv személyes történet. Az interjúkat olvasva az ő tekintetével láthatjuk Csehszlovákiát és Közép-Európát. Agneša Kalinová, egy magyar-zsidó családban Farkas Ágnesként látta meg a napvilágot, és jól beszélt magyarul, de iskoláit szlovákul végezte, és kulturális értelemben nem szlovák, hanem sokkal inkább csehszlovák volt. Élettörténete kapcsán elmondta, hogy Agneša számos családtagját veszítette el a zsidóüldözések idején, ő Budapesten egy zárdában talált menedéket. Később férjhez ment az író, humorista Ján Ladivslav Kalinához, maga pedig egy progresszív irodalmi folyóirat filmkritikusaként a cseh film aranykorának egyik koronatanúja volt. A Prágai Tavasz után kezdődő „normalizációnak” nevezett enyhe, ám egészen a rendszerváltásig tartó megtorlás során férjével együtt perbe fogták, és bebörtönözték. 1978-ban disszidált a család, és Agneša a Szabad Európa Rádió munkatársa lett.
Utolsó évei kapcsán Jana Juráňová kifejtette, hogy Kalinová a rendszerváltás után azért nem tért vissza Szlovákiába, és maradt Németországban, annak ellenére, hogy a németek egykor zsidók millióit pusztították el, mert ők legalább kezdtek valamit a múlttal, míg hazájában ezügyben semmi nem történt. Juráňová szerint Kalinová sosem törődött az identitás kérdésével, hanem a maga természetességével olvasztott magába több identiást is. Így lehetett zsidó, magyar, szlovák egyszerre, azaz elsősorban európai. De a vallások terén is nyitott volt. Juráňovának mesélte egyszer, hogy mennyire tetszett neki a katolikus szertartás, amelyet épp budapesti bujdoklása idején a zárdában látott.

Jana Juráňová

Závada megemlítette, hogy a könyvből a háború utáni pogromokról is informálódhatunk, sőt arról is, hogy a kommunista rendszer is folytatta ezt, és számos zsidó értelmiségi vált koncepciós perek áldozatává.
Jana Juráňová kifejtette, hogy prágai tavasz egy folyamat része volt, ami már az ötvenes években elkezdődött. Ez Kalinová számára kulcsfontosságú időszak volt, és a 1968-as események után nem tudott megbékélni a kommunista rendszerrel.
Szülei 70-es évekbeli letartóztatása és bebörtönzése kapcsán Julia Sherwood elmesélte, hogy édesapja már sejtette, hogy mi vár rájuk, ugyanis az ismerőseiket kihallgatásra vitték és róluk kérdezték, sőt poloskát is találtak a lakásukban a parketta alatt. Juliát felkészítették, amennyire lehetett, hogy mit tegyen, ha letartóztatják őket. A rendszerváltás után kikérte szülei iratait, melyből kiderült, hogy nemcsak otthonuk, hanem a nyaralójuk is be volt poloskázva, sőt még a kerítésbe is tettek poloskát, hogy azt is hallhassák, amiről a kertben beszélgetnek. Mikor letartóztatták őket, ezen anyagok alapján emeltek ellenük vádat.

Julia Sherwood

Juráňová ehhez annyit tett hozzá, hogy a titkosszolgálat három szempont alapján döntött arról, hogy kit figyelnek meg. Ezek a következők voltak: kizárták-e a kommunista pártból, vélhetően szervezkedik a kommunista rendszer ellen, és az utolsó szempont egészen döbbenetes, zsidó származású-e.
Závada Pál kérdésére Julia elmesélte, hogy az emigráció gondolata már a prágai tavasz után felmerült, amikor a család pár hétig Bécsben is tartózkodott, de az apa ragaszkodott Szlovákiához, hiszen író volt, és szorosan kötődött a nyelvhez. Azonban, amikor a lányt a hetedik egyetemre se vették fel, az anya az asztalra csapott, és csomagolni kezdtek.