24 perc Závada Pállal

Mindössze 24 perc állt a beszélgetőtársak rendelkezésére, ezért Závada Pál nem is teketóriázott, és közel tíz perces monológban mesélt arról, hogy sosem szokott készülő műveiről beszélni, még szűkebb baráti körben sem, nemhogy színpadon közönség előtt, mert úgy érzi, amíg nincs meg a publikált szöveg, addig a levegőbe beszél. Ám ezúttal azért tett kivételt, mert a regény kétharmada már kész van, és több alkalommal is olvasott fel részleteket, sőt tulajdonképpen az a történet, ami a könyv hátteréül szolgál, közismert történet: a Weiss Manfréd család 1944-ben a németek bevonulását követően mindenét átadta a budapesti SS-nek, ezért cserébe szabadon távozhattak az országból.

A könyv ötletét az adta, hogy Rózsa János filmrendező megkereste, és kérte, hogy írjanak egy filmszinopszist a Weis Manfréd családról, mire Závada beleásta magát a történetbe, és elkezdett a filmtervtől függetlenül regényt írni. Miközben halad előre az írással, úgy nőtt a forgatókönyv és a regény közti távolság. A munkához rengeteg dokumentumot használt fel, mert igyekszik a történeti hűséghez tartani magát, ráadásul azért is fontos ez, mert név szerint említ meg embereket. 
Majd beszélt arról, hogy szerencséje van, szemben a filmesekkel, neki nem kell egy bizottság elé állni az új könyvével, hiszen a Magvetőnél örömmel fogadják a kéziratot, és ez számára szabadság. Így könyv biztos lesz a munkából, hogy a film valaha elkészül, azt nem tudja, mindenesetre egyelőre dolgoznak rajta.

Elmesélte, hogy általában a regény kb. 2/3-ánál, meg kell hozni bizonyos szerkezeti döntéseket. Ilyen volt például a Természetes fény című regény esetében, hogy bár bele akarta tenni a könyvbe a 1946-os kunmadarasi pogrom történetét, valahogy sehogy sem illeszkedett be, ezért kivette belőe, és ebből nőtte ki magát az Egy piaci nap című regény. Illetve ilyenkorra már jó, ha van cím, úgyhogy most sürgősen kellene találnia egyet...

Ezután Bognár Judit Lola kérdésére válaszolva Závada mesélt a Weiss Manfréd családról, akikről elmondta, hogy kikeresztelkedett zsidók voltak és az első világháború idején gazdagodtak meg, ugyanis a hadsereg egyik fő beszállítója volt az iparbáró. A csepeli gyáruk a kor egyik mintagyára volt. Majd elmondta, hogy jelenünkkel a közös tapasztalat fogja összekötni a művet. Ma is látunk cégeket, családokat, melyek a piaci folyamatok révén emelkednek fel és buknak el, ugyanígy látjuk, hogy vannak kegyencek és kegyvesztettek, akik viszont politikai hátszéllel lesznek sikeresek vagy épp sikertelenek. De felhívta a figyelmet arra, hogy direkt áthallásokra, tanulságokra ne számítson az olvasó.

A könyv cselekménye 1943 decembere és 1944 májusa közt játszódik, de rengeteg előre és visszatekintés van benne, így jóval tágabb időintervallumot fog majd át a szöveg. A mű fókuszpontjai pedig az emberi kapcsolatok lesznek.

Hományi Péter