„[...] Míg gyermekkoromban mindenki énekelt, addig ma a gépek korában már senki”

Vásáry Tamás szuggesztív, magával ragadó előadásmódja egy olyan hangszeren hozott számára sikert, amely körül még a világ élvonalában is nagy a tolongás. A köztársasági elnök köszönetet mondott neki, amiért az egykori kényszerű búcsú után végül hazatért, továbbá a nagyhírű lemezkiadók és fényes koncerttermek ünnepelt csillagaként is megmaradt magyarnak.

Vásáry Tamás a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában kedden arról beszélt: soha nem akarta elhagyni Magyarországot. Mint mondta, fiatal zongoraművészként külföldi versenyeken járva többször is lett volna lehetősége Nyugaton maradni, de eszébe sem jutott. 1956-ban édesapja miatt, szüleivel együtt disszidált, miután Vásáry József kisgazdapárti politikust kiengedték a börtönből.

Ettől kezdve édesapja miatt sokáig ő sem térhetett haza, de magyar állampolgárságáról sosem mondott le.

Az M1 csatorna vendégeként a zongoraművész kiemelte, hogy külföldön élve értette meg, milyen nehéz feladat lehetett az évszázadok során megmaradni ennek a kicsi nemzetnek és megőrizni nyelvét, kultúráját. Hiszen „idegen test vagyunk a környezetünkben, és állandóan meg kell harcolnunk a létünkért” – fogalmazott.

A mai kor zenészeként megélt kihívásairól szólva megemlítette, hogy míg az ő gyermekkorában a szakácsnőtől a kőművesig mindenki énekelt, amíg dolgozott, addig ma a gépek korában már senki. Az állandó gépzúgás elnyomja az emberi hangot, ez pedig azért is probléma, mert az emberek elveszítik a kreativitásukat – tette hozzá Vásáry Tamás.

Kitért arra is: zenészként mindig szolgálni akart, és erre törekszik a jövőben is.

FORRÁS: MTI / mindennapkonyv.hu