„...két rozé ízű csók között magyarul énekeltem neki” – Borsos-Kőszegi Erika: Metróbúcsú
Új rovatot indítottunk Szövegelés címmel, ahol időről időre rövid, egyperces írásokat fogunk megosztani veletek. Elsőként Borsos-Kőszegi Erika rövidprózáját olvashatjátok.Metróbúcsú
A Szabadsághídnál két rozé ízű csók között magyarul énekeltem neki. Mutogattam az ódon téglákat, réseken kibújó virágokat, a Keleti előtt seftelőket, és a bulinegyed virágárus lányait. Budapest sokféle arcát.
Éjjel egymással szemben kapaszkodtunk a metrón. Belefeledkeztem az akcentusába.
Nem szeretem a metróbúcsút, mert megkérjük utasainkat, és hagyják el a biztonsági sávot, és a Nagyvárad tér következik, és kedves utasaink…
A Kálvin téren leszállt. Integettem, bohóckodtam, mutogattam neki, miközben sírni tudtam volna. A mogorva pestiek mosolyogtak, pedig sosem mosolyognak.
De megcsókolni, azt nem tudtam. Azt ott nem lehet.
Be kellene tiltani a metróbúcsút. De legalább lett egy új közös szavunk.
